A zsoltárok könyve 139

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,	1 εις το τελος ψαλμος τω δαυιδ
2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,	2 εξελου με κυριε εξ ανθρωπου πονηρου απο ανδρος αδικου ρυσαι με
3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.	3 οιτινες ελογισαντο αδικιας εν καρδια ολην την ημεραν παρετασσοντο πολεμους
4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.	4 ηκονησαν γλωσσαν αυτων ωσει οφεως ιος ασπιδων υπο τα χειλη αυτων διαψαλμα
5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.	5 φυλαξον με κυριε εκ χειρος αμαρτωλου απο ανθρωπων αδικων εξελου με οιτινες ελογισαντο υποσκελισαι τα διαβηματα μου
6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!	6 εκρυψαν υπερηφανοι παγιδα μοι και σχοινια διετειναν παγιδας τοις ποσιν μου εχομενα τριβου σκανδαλον εθεντο μοι διαψαλμα
7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?	7 ειπα τω κυριω θεος μου ει συ ενωτισαι κυριε την φωνην της δεησεως μου
8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.	8 κυριε κυριε δυναμις της σωτηριας μου επεσκιασας επι την κεφαλην μου εν ημερα πολεμου
9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,	9 μη παραδως με κυριε απο της επιθυμιας μου αμαρτωλω διελογισαντο κατ' εμου μη εγκαταλιπης με μηποτε υψωθωσιν διαψαλμα
10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.	10 η κεφαλη του κυκλωματος αυτων κοπος των χειλεων αυτων καλυψει αυτους
11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,	11 πεσουνται επ' αυτους ανθρακες εν πυρι καταβαλεις αυτους εν ταλαιπωριαις ου μη υποστωσιν
12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.	12 ανηρ γλωσσωδης ου κατευθυνθησεται επι της γης ανδρα αδικον κακα θηρευσει εις διαφθοραν
13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.	13 εγνων οτι ποιησει κυριος την κρισιν του πτωχου και την δικην των πενητων
14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!	14 πλην δικαιοι εξομολογησονται τω ονοματι σου και κατοικησουσιν ευθεις συν τω προσωπω σου
15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.
16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.
17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!
18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.
19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,
20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.
21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.
23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,
24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.