Jób könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:	1 La cavalleria è vita dell' uomo sopra la terra; e sì come lo dì del mercenaio, così li dì suoi sono.
2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.	2 Come lo servo desidera l'ombra, e sì come lo mercenaio aspetta la fine del lavorio suo,
3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.	3 così io ebbi li mesi vôti, e le fatichevoli notti annumerai a me.
4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.	4 Se io dormiroe, dirò: quando mi leveroe? E una altra volta aspetteroe lo vespro, e riempirommi di dolori insino alle tenebre.
5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.	5 Vestita è la carne mia di puzza, e di bruttura di polvere; la cutica mia è secca, e contratta.
6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.	6 E li di miei più velocemente trapassano, che dal tessente la tela sia tagliata; e consumati sono senza alcuna (altra) speranza.
7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.	7 Ricorditi che vento è la vita mia; e non itornerà l'occhio mio, ch' elli vegga le buone cose.
8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.	8 E non riguarderà me lo vedere dell' uomo; gli occhii tuoi in me, e non starò su.
9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;	9 Si come sarà consumata la nuvola, e trapassata; così colui che scenderà di sotto non salirà.
10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.	10 Nè più oltre tornerà nella casa sua, nè conoscerà più oltre il luogo suo lui.
11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:	11 Per la quale cagione non perdoneroe alla bocca mia; favelleroe nella tribulazione del spirito mio, e confabulerò con l' amaritudine dell' anima mia.
12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?	12 E sono io mare e balena, perciò che tu hai intorniato me di prigione?
13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,	13 Se dirò consolerà me lo letto mio, e sarò levato, e parlerò meco nel mio letto,
14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,	14 spaventerai me in sogni, e per visioni con ispaventamento mi scuoterai.
15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.	15 Per la quale cagione hae eletto la uccisione l'anima mia, e le ossa mie la morte.
16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!	16 Dispera'mi; già mai non viverò più oltre; perdona a me, Signore; certo nulla sono li dì miei.
17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,	17 Che cosa è l'uomo, perciò che tu fai grande lui? ovvero perchè poni appo lui lo cuore tuo?
18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?	18 Tu visiti lui nel fare del dì, e sùbito provi lui.
19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?	19 Perchè non perdoni a me, e non lasci me, che io inghiotti la saliva mia?
20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?	20 Io hoe peccato; che faroe io a te, o guardiano delli uomini? Perchè hai tu posto me contrario a te, e fatto son a me medesimo grave?
21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«	21 Perchè non togli lo peccato mio, e perchè non porti via la iniquitade mia? Ecco ora nella polvere dormirò; e se la mattina addomanderai me, non mi leveroe, (io anzi starò fermo nella bruttura mia con dolore).