Jób könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:	1 A vida do homem sobre a terra é uma luta, seus dias são como os dias de um mercenário.
2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.	2 Como um escravo que suspira pela sombra, e o assalariado que espera seu soldo,
3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.	3 assim também eu tive por sorte meses de sofrimento, e noites de dor me couberam por partilha.
4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.	4 Apenas me deito, digo: Quando chegará o dia? Logo que me levanto: Quando chegará a noite? E até a noite me farto de angústias.
5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.	5 Minha carne se cobre de podridão e de imundície, minha pele racha e supura.
6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.	6 Meus dias passam mais depressa do que a lançadeira, e se desvanecem sem deixar esperança.
7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.	7 Lembra-te de que minha vida nada mais é do que um sopro, de que meus olhos não mais verão a felicidade;
8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.	8 o olho que me via não mais me verá, o teu me procurará, e já não existirei.
9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;	9 A nuvem se dissipa e passa: assim, quem desce à região dos mortos não subirá de novo;
10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.	10 não voltará mais à sua casa, sua morada não mais o reconhecerá.
11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:	11 E por isso não reprimirei minha língua, falarei na angústia do meu espírito, queixar-me-ei na tristeza de minha alma:
12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?	12 Porventura, sou eu o mar ou um monstro marinho, para me teres posto um guarda contra mim?
13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,	13 Se eu disser: Consolar-me-á o meu leito, e a minha cama me aliviará,
14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,	14 tu me aterrarás com sonhos, e me horrorizarás com visões.
15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.	15 Preferiria ser estrangulado; antes a morte do que meus tormentos!
16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!	16 Sucumbo, deixo de viver para sempre; deixa-me; pois meus dias são apenas um sopro.
17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,	17 O que é um homem para fazeres tanto caso dele, para te dignares ocupar-te dele,
18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?	18 para visitá-lo todas as manhãs, e prová-lo a cada instante?
19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?	19 Quando cessarás de olhar para mim, e deixarás que eu engula minha saliva?
20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?	20 Se pequei, que mal te fiz, ó guarda dos homens? Por que me tomas por alvo, e me tornei pesado a ti?
21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«	21 Por que não toleras meu pecado e não apagas minha culpa? Eis que vou logo me deitar por terra; tu me procurarás, e já não existirei.