Jób könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:	1 Non ha forse un duro lavoro l'uomo sulla terra e i suoi giorni non sono come quelli d'un mercenario?
2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.	2 Come lo schiavo sospira l'ombra e come il mercenario aspetta il suo salario,
3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.	3 così a me son toccati mesi d'illusione e notti di dolore mi sono state assegnate.
4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.	4 Se mi corico dico: "Quando mi alzerò?". Si allungano le ombre e sono stanco di rigirarmi fino all'alba.
5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.	5 Ricoperta di vermi e croste è la mia carne, raggrinzita è la mia pelle e si disfà.
6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.	6 I miei giorni sono stati più veloci d'una spola, sono finiti senza speranza.
7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.	7 Ricordati che un soffio è la mia vita: il mio occhio non rivedrà più il bene.
8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.	8 Non mi scorgerà più l'occhio di chi mi vede: i tuoi occhi saranno su di me e io più non sarò.
9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;	9 Una nube svanisce e se ne va, così chi scende agl'inferi più non risale;
10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.	10 non tornerà più nella sua casa, mai più lo rivedrà la sua dimora.
11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:	11 Ma io non terrò chiusa la mia bocca, parlerò nell'angoscia del mio spirito, mi lamenterò nell'amarezza del mio cuore!
12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?	12 Son io forse il mare oppure un mostro marino, perché tu mi metta accanto una guardia?
13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,	13 Quando io dico: "Il mio giaciglio mi darà sollievo, il mio letto allevierà la mia sofferenza",
14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,	14 tu allora mi spaventi con sogni e con fantasmi tu mi atterrisci.
15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.	15 Preferirei essere soffocato, la morte piuttosto che questi miei dolori!
16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!	16 Io mi disfaccio, non vivrò più a lungo. Lasciami, perché un soffio sono i miei giorni.
17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,	17 Che è quest'uomo che tu nei fai tanto conto e a lui rivolgi la tua attenzione
18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?	18 e lo scruti ogni mattina e ad ogni istante lo metti alla prova?
19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?	19 Fino a quando da me non toglierai lo sguardo e non mi lascerai inghiottire la saliva?
20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?	20 Se ho peccato, che cosa ti ho fatto, o custode dell'uomo? Perché m'hai preso a bersaglio e ti son diventato di peso?
21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«	21 Perché non cancelli il mio peccato e non dimentichi la mia iniquità? Ben presto giacerò nella polvere, mi cercherai, ma più non sarò!