Jób könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:	1 - Una milizia è la vita dell'uomo sulla terra, e come i giorni del mercenario sono i suoi giorni.
2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.	2 Come lo schiavo anela l'ombra, e come il mercenario aspetta la fine del suo lavoro,
3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.	3 così io ebbi in sorte mesi vuoti [di felicità], e nottate di travaglio contai qual mio [retaggio].
4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.	4 Quando io mi corico esclamo: - Quando m'alzerò? -poi di nuovo aspetto la sera, e son pieno di spasimi fino alla tenebra.
5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.	5 La mia carne è rivestita di marciume e di croste di terra, la mia pelle si è raggrinzita e contratta.
6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.	6 I miei dì passaron più presto che il tessitore recida la tela, e si consumarono senza alcuna speranza.
7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.	7 Ricòrdati, [o Dio], che un soffio è la mia vita, e l'occhio mio non tornerà a vedere il bene;
8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.	8 non mi scorgerà sguardo di uomo, i tuoi occhi [si punteranno] su me, e io non sarò!
9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;	9 Qual si dissipa la nube e si dilegua, così chi scende agli inferi non risale:
10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.	10 non tornerà egli mai più alla sua casa, più non lo conoscerà [la gente del] suo luogo.
11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:	11 Perciò anch'io non tratterrò la mia bocca: parlerò nell'angustia del mio spirito, ragionerò con l'amarezza dell'anima mia.
12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?	12 Sono io forse il mare ovvero un dragone, che tu, [o Dio], m'abbia racchiuso in un carcere?
13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,	13 Se io esclamo: - Mi consolerà il mio letto, e troverò conforto ragionando meco sul mio giaciglio! -
14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,	14 tu allor mi spaventi con sogni, e con visioni mi sconquassi d'orrore:
15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.	15 sicchè l'anima mia preferisce lo strangolamento, ed alla morte [anelano] l'ossa mie.
16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!	16 Non ho speranza: certo più non vivrò; lasciami stare, perchè un nulla sono i miei giorni.
17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,	17 Che è mai l'uomo, perchè tu molto lo stimi? e perchè poni su lui la tua mente?
18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?	18 [ogni] mattina tu lo esamini, [ogni] istante lo sottoponi a saggio.
19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?	19 Fino a quando non mi lascerai stare, nè mi permetterai d'inghiottir la mia saliva?
20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?	20 [Se] peccai, che potrò fare con te, o guardiano degli uomini? Perchè mi hai posto come tuo bersaglio, sì che io sia a me stesso di peso?
21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«	21 Perchè non togli tu il mio peccato, e perchè non rimuovi la mia iniquità? Ecco, adesso nella polvere io giacerò, e se al mattino mi cercherai, io non sarò.»