Jób könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:	1 C’est une corvée, cette vie de l’homme sur terre, ses jours sont dignes d’un mercenaire.
2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.	2 Il est l’esclave qui soupire après l’ombre, l’ouvrier qui attend son salaire.
3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.	3 J’ai reçu en partage des mois de malheur, les nuits de souffrance ont été mon lot.
4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.	4 Au lit je me dis: “À quand le jour?”; une fois levé je soupire: “Quand fera-t-il nuit?” et mon esprit s’agite jusqu’à la fin du jour.
5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.	5 Mon corps est recouvert de vermine et de croûtes, ma peau est crevassée et suppure partout.
6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.	6 Mes jours ont couru plus vite qu’une navette, et voici qu’ils s’achèvent sans espoir.
7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.	7 Rappelle-toi que ma vie n’est qu’un souffle et que mes yeux ne reverront pas le bonheur!
8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.	8 Les yeux qui m’ont connu ne me reverront plus: si tu cherches à me voir, je ne serai plus.
9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;	9 Le nuage qui se défait ne reviendra pas, qui descend chez les morts n’en remontera pas.
10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.	10 Il ne reviendra pas à sa maison, les lieux qu’il fréquentait ne le reverront plus.
11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:	11 C’est pourquoi je ne veux pas me taire, je veux dire la détresse de mon esprit et faire entendre la peine de mon âme.
12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?	12 Ô Dieu, pourquoi m’as-tu mis entre des murs? suis-je l’Océan, ou le Monstre marin?
13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,	13 Si je me dis: “Le lit me soulagera, ma paillasse me prendra ma peine,”
14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,	14 aussitôt tu m’effraies par des songes, et ce sont des visions d’épouvante.
15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.	15 J’aimerais mieux être étranglé, et mourir plutôt que souffrir ainsi.
16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!	16 J’ai tout épuisé, jamais plus je ne vivrai; laisse-moi, mes jours ne sont plus qu’un souffle!
17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,	17 L’homme mérite-t-il une telle importance? Pourquoi lui donnes-tu ton attention,
18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?	18 et viens-tu l’inspecter tous les matins, le contrôler à chaque instant?
19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?	19 Ne cesseras-tu pas de m’observer, me donneras-tu un répit pour avaler ma salive?
20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?	20 Si j’ai fauté, que t’ai-je fait à toi, surveillant des humains? Pourquoi m’as-tu pris pour cible? Suis-je devenu un fardeau pour toi?
21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«	21 Ne peux-tu pas supporter ma faute et fermer les yeux sur mon péché? Voici que je vais me coucher dans la terre, tu me chercheras et je ne serai plus.