Jób könyve 39

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?	1 Numquid nosti tempus partus ibicum in petris, vel parturientes cervas observasti ?
2 Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?	2 Dinumerasti menses conceptus earum, et scisti tempus partus earum ?
3 Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.	3 Incurvantur ad fœtum, et pariunt, et rugitus emittunt.
4 Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.	4 Separantur filii earum, et pergunt ad pastum : egrediuntur, et non revertuntur ad eas.
5 Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?	5 Quis dimisit onagrum liberum, et vincula ejus quis solvit ?
6 A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.	6 cui dedi in solitudine domum, et tabernacula ejus in terra salsuginis.
7 Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.	7 Contemnit multitudinem civitatis : clamorem exactoris non audit.
8 Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.	8 Circumspicit montes pascuæ suæ, et virentia quæque perquirit.
9 Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?	9 Numquid volet rhinoceros servire tibi, aut morabitur ad præsepe tuum ?
10 Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?	10 Numquid alligabis rhinocerota ad arandum loro tuo, aut confringet glebas vallium post te ?
11 Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?	11 Numquid fiduciam habebis in magna fortitudine ejus, et derelinques ei labores tuos ?
12 Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?	12 Numquid credes illi quod sementem reddat tibi, et aream tuam congreget ?
13 Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!	13 Penna struthionis similis est pennis herodii et accipitris.
14 Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;	14 Quando derelinquit ova sua in terra, tu forsitan in pulvere calefacies ea ?
15 felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.	15 Obliviscitur quod pes conculcet ea, aut bestia agri conterat.
16 Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;	16 Duratur ad filios suos, quasi non sint sui : frustra laboravit, nullo timore cogente.
17 mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;	17 Privavit enim eam Deus sapientia, nec dedit illi intelligentiam.
18 de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.	18 Cum tempus fuerit, in altum alas erigit : deridet equum et ascensorem ejus.
19 Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?	19 Numquid præbebis equo fortitudinem, aut circumdabis collo ejus hinnitum ?
20 Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!	20 Numquid suscitabis eum quasi locustas ? gloria narium ejus terror.
21 A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.	21 Terram ungula fodit ; exultat audacter : in occursum pergit armatis.
22 Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.	22 Contemnit pavorem, nec cedit gladio.
23 Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,	23 Super ipsum sonabit pharetra ; vibrabit hasta et clypeus :
24 izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,	24 fervens et fremens sorbet terram, nec reputat tubæ sonare clangorem.
25 amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.	25 Ubi audierit buccinam, dicit : Vah ! procul odoratur bellum : exhortationem ducum, et ululatum exercitus.
26 A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?	26 Numquid per sapientiam tuam plumescit accipiter, expandens alas suas ad austrum ?
27 Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?	27 Numquid ad præceptum tuum elevabitur aquila, et in arduis ponet nidum suum ?
28 Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,	28 In petris manet, et in præruptis silicibus commoratur, atque inaccessis rupibus.
29 onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,	29 Inde contemplatur escam, et de longe oculi ejus prospiciunt.
30 fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«	30 Pulli ejus lambent sanguinem : et ubicumque cadaver fuerit, statim adest.
	31 Et adjecit Dominus, et locutus est ad Job :
	32 Numquid qui contendit cum Deo, tam facile conquiescit ? utique qui arguit Deum, debet respondere ei.
	33 Respondens autem Job Domino, dixit :
	34 Qui leviter locutus sum, respondere quid possum ? manum meam ponam super os meum.
	35 Unum locutus sum, quod utinam non dixissem : et alterum, quibus ultra non addam.