Jób könyve 39

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?	1 Sais-tu quand les chamois font leurs petits? As-tu observé les biches en travail?
2 Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?	2 As-tu compté les mois de leur portée et connais-tu l’époque de leur délivrance?
3 Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.	3 Alors elles s’accroupissent pour mettre bas: voici qu’elles déposent leurs petits.
4 Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.	4 Ils prennent des forces, ils grandissent au désert, ils partent: ils ne reviendront plus vers elles.
5 Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?	5 Qui a lâché en liberté l’âne sauvage et l’a allégé de ses liens?
6 A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.	6 Je ne lui ai donné de maison que la steppe, il demeure dans la plaine salée.
7 Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.	7 Il se moque du trafic de la ville, il n’entend pas les cris de l’ânier,
8 Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.	8 mais il explore la montagne, son pâturage, toujours à la recherche d’herbes vertes.
9 Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?	9 Est-ce que le buffle voudra te servir et rester pour la nuit dans ton étable?
10 Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?	10 Tu lui passeras peut-être une corde au cou, pour qu’il herse ton champ derrière toi?
11 Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?	11 Tu devrais lui faire confiance: il est si fort! il ferait bien la besogne à ta place.
12 Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?	12 Peux-tu compter sur lui au retour, pour qu’il dépose le grain sur ton aire.
13 Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!	13 L’aile de l’autruche est joyeuse, son pennage est de plumes gracieuses.
14 Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;	14 Mais elle abandonne ses œufs sur la terre: - le sol se chargera de les chauffer! -
15 felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.	15 oubliant qu’un pied peut les écraser, qu’une bête des champs peut les briser.
16 Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;	16 Elle traite ses petits comme s’ils n’étaient pas siens: peu lui importe qu’elle ait peiné pour rien!
17 mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;	17 C’est que Dieu l’a privée de sagesse, l’intelligence n’est pas son lot.
18 de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.	18 Mais dès qu’elle se lève et s’élance, elle se rit du cheval et de son cavalier.
19 Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?	19 Est-ce toi qui donnes au cheval sa vigueur, qui revêts son cou d’une crinière,
20 Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!	20 et le fais bondir comme la sauterelle? Son fier hennissement répand la terreur.
21 A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.	21 Il piaffe dans la vallée, joyeux de sa force, il s’élance au devant des armes.
22 Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.	22 Il se moque de la peur, il ne s’effraie pas et ne recule pas devant l’épée.
23 Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,	23 Il soutient les chocs du carquois, les étincelles de la lance et du javelot.
24 izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,	24 Frémissant d’impatience, il dévore l’espace, il ne tient plus en place s’il entend la trompette.
25 amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.	25 Dès que sonne la trompe, pour lui c’est: “Allons-y!”, de loin il a flairé la bataille, le chambard des chefs et les cris de guerre.
26 A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?	26 Est-ce toi qui as prévu l’envol du faucon, lorsqu’il déploie ses ailes vers le midi?
27 Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?	27 Est-ce sur ton ordre que l’aigle s’élève, ou qu’il a bâti son nid là-haut?
28 Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,	28 Il s’installe sur son rocher, il y passe la nuit dans sa forteresse, sur une dent de roche.
29 onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,	29 De là il guette sa proie; de loin ses yeux l’apercevront,
30 fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«	30 il nourrira de sang ses petits. Où que tombe le corps, aussitôt il est là.