Jób könyve 39

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?	1 Knowest thou the time when the wild goats of the rock bring forth? or canst thou mark when the hinds do calve?
2 Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?	2 Canst thou number the months that they fulfil? or knowest thou the time when they bring forth?
3 Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.	3 They bow themselves, they bring forth their young ones, they cast out their sorrows.
4 Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.	4 Their young ones are in good liking, they grow up with corn; they go forth, and return not unto them.
5 Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?	5 Who hath sent out the wild ass free? or who hath loosed the bands of the wild ass?
6 A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.	6 Whose house I have made the wilderness, and the barren land his dwellings.
7 Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.	7 He scorneth the multitude of the city, neither regardeth he the crying of the driver.
8 Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.	8 The range of the mountains is his pasture, and he searcheth after every green thing.
9 Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?	9 Will the unicorn be willing to serve thee, or abide by thy crib?
10 Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?	10 Canst thou bind the unicorn with his band in the furrow? or will he harrow the valleys after thee?
11 Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?	11 Wilt thou trust him, because his strength is great? or wilt thou leave thy labour to him?
12 Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?	12 Wilt thou believe him, that he will bring home thy seed, and gather it into thy barn?
13 Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!	13 Gavest thou the goodly wings unto the peacocks? or wings and feathers unto the ostrich?
14 Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;	14 Which leaveth her eggs in the earth, and warmeth them in dust,
15 felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.	15 And forgetteth that the foot may crush them, or that the wild beast may break them.
16 Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;	16 She is hardened against her young ones, as though they were not hers: her labour is in vain without fear;
17 mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;	17 Because God hath deprived her of wisdom, neither hath he imparted to her understanding.
18 de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.	18 What time she lifteth up herself on high, she scorneth the horse and his rider.
19 Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?	19 Hast thou given the horse strength? hast thou clothed his neck with thunder?
20 Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!	20 Canst thou make him afraid as a grasshopper? the glory of his nostrils is terrible.
21 A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.	21 He paweth in the valley, and rejoiceth in his strength: he goeth on to meet the armed men.
22 Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.	22 He mocketh at fear, and is not affrighted; neither turneth he back from the sword.
23 Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,	23 The quiver rattleth against him, the glittering spear and the shield.
24 izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,	24 He swalloweth the ground with fierceness and rage: neither believeth he that it is the sound of the trumpet.
25 amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.	25 He saith among the trumpets, Ha, ha; and he smelleth the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
26 A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?	26 Doth the hawk fly by thy wisdom, and stretch her wings toward the south?
27 Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?	27 Doth the eagle mount up at thy command, and make her nest on high?
28 Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,	28 She dwelleth and abideth on the rock, upon the crag of the rock, and the strong place.
29 onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,	29 From thence she seeketh the prey, and her eyes behold afar off.
30 fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«	30 Her young ones also suck up blood: and where the slain are, there is she.