Jób könyve 39

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?	1 Sai tu il tempo che le camozze delle rocce figliano? Hai tu osservato quando le cerve partoriscono?
2 Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?	2 Annoveri tu i mesi del termine del lor portato, E sai tu il tempo che devono figliare?
3 Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.	3 Elle si chinano, fanno scoppiar fuori il lor feto, Si alleviano delle lor doglie.
4 Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.	4 I lor figli son gagliardi, crescono per le biade, Escono fuori, e non ritornano più a quelle.
5 Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?	5 Chi ne ha mandato libero l’asino salvatico, E chi ha sciolti i suoi legami?
6 A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.	6 A cui io ho ordinato il deserto per casa; E per abitazioni, i luoghi salsugginosi.
7 Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.	7 Egli si beffa dello strepito della città; Egli non ode gli schiamazzi del sollecitator delle opere.
8 Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.	8 I monti, ch’egli va spiando, sono il suo pasco; Ed egli va ricercando qualunque verdura.
9 Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?	9 Il liocorno ti vorrà egli servire? Si riparerà egli presso alla tua mangiatoia?
10 Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?	10 Legherai tu il liocorno con la sua fune, per farlo arare al solco? Erpicherà egli le valli dietro a te?
11 Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?	11 Ti fiderai tu in lui, perchè la sua forza è grande? E gli rimetterai tu il tuo lavoro?
12 Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?	12 Ti fiderai tu in lui ch’egli ti renda la ricolta della tua sementa, E ch’egli te l’accolga nella tua aia?
13 Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!	13 Le ale de’ paoni son esse vaghe per opera tua? Od ha da te lo struzzolo le penne e la piuma?
14 Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;	14 Fai tu ch’egli abbandoni le sue uova in su la terra, E che le lasci scaldare in su la polvere?
15 felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.	15 E che dimentichi che il piè d’alcuno le schiaccerà, Ovvero che le fiere della campagna le calpesteranno?
16 Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;	16 Egli è spietato inverso i suoi figli, come se non fosser suoi; Indarno è la sua fatica, egli è senza tema;
17 mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;	17 Perciocchè Iddio l’ha privo di senno, E non l’ha fatto partecipe d’intendimento.
18 de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.	18 Quando egli si solleva in alto, Egli si beffa del cavallo, e di colui che lo cavalca
19 Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?	19 Hai tu data la forza al cavallo? Hai tu adorna la sua gola di fremito?
20 Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!	20 Lo spaventerai tu come una locusta? Il suo magnifico nitrire è spaventevole.
21 A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.	21 Egli raspa nella valle, si rallegra della sua forza, Esce ad incontrare le armi.
22 Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.	22 Egli si beffa della paura, e non si spaventa, E non si volge indietro per la spada.
23 Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,	23 Il turcasso, e la folgorante lancia, E lo spuntone gli risuonano addosso.
24 izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,	24 D’impazienza e di stizza pare ch’egli voglia trangugiar la terra; E non può credere che sia il suon della tromba.
25 amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.	25 Come prima la tromba ha sonato, egli dice: Aha, Aha; Da lontano annasa la battaglia, Lo schiamazzo de’ capitani; e le grida
26 A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?	26 È per il tuo senno che lo sparviere vola? Che spiega le sue ali verso il mezzodì?
27 Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?	27 L’aquila si leva ella ad alto per lo tuo comandamento? E fai tu ch’ella faccia il suo nido in luoghi elevati?
28 Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,	28 Ella dimora e si ripara nelle rupi, Nelle punte delle rocce, ed in luoghi inaccessibili.
29 onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,	29 Di là ella spia il pasto, Gli occhi suoi mirano da lontano.
30 fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«	30 I suoi aquilini ancora sorbiscono il sangue, E dove sono corpi morti, quivi ella si ritrova