Jób könyve 27

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 És Jób folytatta szavait és így szólt:	1 Addidit quoque Iob assu mens parabolam suam et dixit:
2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,	2 “ Vivit Deus, qui abstulit ius meum, et Omnipotens, qui ad amaritudinemadduxit animam meam,
3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,	3 quia, donec superest halitus in me, et spiritus Dei in naribus meis,
4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.	4 non loquentur labia mea iniquitatem, nec lingua mea meditabitur mendacium!
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.	5 Absit a me, ut iustos vos esse iudicem; donec exspirem, non recedam ab innocentia mea.
6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!	6 Iustificationem meam, quam coepi tenere, non deseram, neque enim reprehendit me cor meum in omni vita mea.
7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.	7 Sit ut impius inimicus meus, et adversarius meus quasi iniquus.
8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?	8 Quae est enim spes impii, cum secet, cum rapiat Deus animam eius?
9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?	9 Numquid Deus audiet clamorem eius, cum venerit super eum angustia?
10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?	10 Aut poterit in Omnipotente delectari et invocare Deum omni tempore?
11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!	11 Docebo vos manum Dei, quae Omnipotens habeat, nec abscondam.
12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?	12 Ecce vos omnes observastis, et quid sine causa vana loquimini?
13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:	13 Haec est pars hominis impii apud Deum, et hereditas violentorum, quam ab Omnipotente suscipient.
14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.	14 Si multiplicati fuerint filii eius, in gladio erunt, et nepotes eius non saturabuntur pane.
15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.	15 Qui reliqui fuerint ex eo, sepelientur in interitu, et viduae illius non plorabunt.
16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,	16 Si comportaverit quasi terram argentum et sicut lutum praeparaverit vestimenta,
17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.	17 praeparabit quidem, sed iustus vestietur illis, et argentum innocens dividet.
18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.	18 Aedificavit sicut aranea domum suam, et sicut custos fecit umbraculum.
19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;	19 Dives, cum dormierit, nihil secum auferet; aperiet oculos suos et nihil inveniet.
20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.	20 Apprehendet eum quasi aqua inopia, nocte opprimet eum tempestas.
21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.	21 Tollet eum ventus urens et auferet, et velut turbo rapiet eum de loco suo.
22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.	22 Et mittet super eum et non parcet; de manu eius fugiens fugiet.
23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.	23 Complodet super eum manus suas et sibilabit eum de loco suo.