Jób könyve 27

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 És Jób folytatta szavait és így szólt:	1 ετι δε προσθεις ιωβ ειπεν τω προοιμιω
2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,	2 ζη κυριος ος ουτω με κεκρικεν και ο παντοκρατωρ ο πικρανας μου την ψυχην
3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,	3 η μην ετι της πνοης μου ενουσης πνευμα δε θειον το περιον μοι εν ρισιν
4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.	4 μη λαλησειν τα χειλη μου ανομα ουδε η ψυχη μου μελετησει αδικα
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.	5 μη μοι ειη δικαιους υμας αποφηναι εως αν αποθανω ου γαρ απαλλαξω μου την ακακιαν
6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!	6 δικαιοσυνη δε προσεχων ου μη προωμαι ου γαρ συνοιδα εμαυτω ατοπα πραξας
7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.	7 ου μην δε αλλα ειησαν οι εχθροι μου ωσπερ η καταστροφη των ασεβων και οι επ' εμε επανιστανομενοι ωσπερ η απωλεια των παρανομων
8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?	8 και τις γαρ εστιν ελπις ασεβει οτι επεχει πεποιθως επι κυριον αρα σωθησεται
9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?	9 η την δεησιν αυτου εισακουσεται κυριος η επελθουσης αυτω αναγκης
10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?	10 μη εχει τινα παρρησιαν εναντι αυτου η ως επικαλεσαμενου αυτου εισακουσεται αυτου
11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!	11 αλλα δη αναγγελω υμιν τι εστιν εν χειρι κυριου α εστιν παρα παντοκρατορι ου ψευσομαι
12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?	12 ιδου δη παντες οιδατε οτι κενα κενοις επιβαλλετε
13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:	13 αυτη η μερις ανθρωπου ασεβους παρα κυριου κτημα δε δυναστων ελευσεται παρα παντοκρατορος επ' αυτους
14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.	14 εαν δε πολλοι γενωνται οι υιοι αυτου εις σφαγην εσονται εαν δε και ανδρωθωσιν προσαιτησουσιν
15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.	15 οι δε περιοντες αυτου εν θανατω τελευτησουσιν χηρας δε αυτων ουθεις ελεησει
16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,	16 εαν συναγαγη ωσπερ γην αργυριον ισα δε πηλω ετοιμαση χρυσιον
17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.	17 ταυτα παντα δικαιοι περιποιησονται τα δε χρηματα αυτου αληθινοι καθεξουσιν
18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.	18 απεβη δε ο οικος αυτου ωσπερ σητες και ωσπερ αραχνη
19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;	19 πλουσιος κοιμηθεις και ου προσθησει οφθαλμους αυτου διηνοιξεν και ουκ εστιν
20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.	20 συνηντησαν αυτω ωσπερ υδωρ αι οδυναι νυκτι δε υφειλατο αυτον γνοφος
21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.	21 αναλημψεται αυτον καυσων και απελευσεται και λικμησει αυτον εκ του τοπου αυτου
22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.	22 και επιρριψει επ' αυτον και ου φεισεται εκ χειρος αυτου φυγη φευξεται
23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.	23 κροτησει επ' αυτου χειρας αυτου και συριει αυτον εκ του τοπου αυτου