Jób könyve 21

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Allora Giobbe, presa la parola, disse;
2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!	2 « Ascoltate, ve ne prego, le mie parole, e mutate sentimenti.
3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!	3 Permettetemi di parlare, e quando avrò detto, se vi parrà, ridete pure delle mie parole.
4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?	4 E' forse contro un uomo la mia disputa, chè io non abbia ragione di rattristarmi?
5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!	5 Guardatemi, e, allibiti, ponete il dito alla vostra bocca.
6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!	6 Io al sol pensarci son preso dallo spavento, un tremito agita la mia carne.
7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?	7 Come mai vivono gli empi, e sono innalzati e resi potenti dalle ricchezze?
8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,	8 Una prospera progenie li circonda, una turba di parenti e di nipoti sta alla loro presenza.
9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,	9 Le loro case son tranquille e al sicuro, e la verga di Dio non li tocca.
10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,	10 I loro bovi fan concepire senza aborti, le loro vacche mettono alla luce e non va loro a male un parto.
11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,	11 I loro fanciulli escon fuori come greggi, i loro ragazzi saltano e si divertono.
12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;	12 Portano in mano il tamburo e la cetra, si rallegrano al suon degli strumenti.
13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.	13 passano nella felicità i loro giorni, e in un momento scendono nel sepolcro.
14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!	14 Essi, che dissero a Dio: Allontanati da noi: non vogliamo saperne delle tue vie.
15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’	15 Chi è l'Onnipotente che dobbiamo servirlo? Che guadagneremo a pregarlo?
16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!	16 Ma siccome i loro beni non sono in loro mano, lungi da me il consiglio degli empi.
17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?	17 Quante volte si spegnerà la lucerna degli empi, e piomberà sopra di essi la rovina, e (Dio) nell'ira sua distribuirà loro i dolori?
18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?	18 Saran come paglia al vento, come cenere che il turbine disperde.
19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!	19 Dio serberà ai figli i castighi del padre. Invece egli dovrebbe imparare dal castigo,
20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!	20 Ì suoi occhi dovrebbero veder la sua rovina, egli dovrebbe bere il furore dell'Ònnipotente.
21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!	21 Che gl'importa infatti della sua casa dopo di lui, quand'anche il numero dei suoi mesi fosse dimezzato?
22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?	22 Chi pretenderà d'insegnare la scienza a Dio, il quale giudica i celesti?
23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;	23 Uno muore robusto e sano, e ricco e felice;
24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,	24 le sue viscere son piene di grasso, le sue ossa sono irrigate di midollo.
25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;	25 Un'altro invece muore coll'amarezza nell'anima, senza beni di fortuna.
26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.	26 Eppure giaceranno ugualmente nella polvere, e i vermi li copriranno.
27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!	27 Io però conosco bene i vostri pensieri, i giudizi iniqui che mi opponete,
28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’	28 infatti voi dite: Dov'è la casa del principe? Dove sono le tende degli empi?
29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:	29 Domandatene a chiunque volete dei viaggiatori, e sentirete che egli sa bene queste cose:
30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.	30 che l'empio è riservato pel giorno della vendetta, e sarà condotto al giorno del furore.
31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?	31 Chi gli rimprovererà in faccia il suo modo di agire? Chi gli renderà quanto si merita?
32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.	32 Egli sarà condotto al sepolcro, e veglierà, tra la turba dei morti:
33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!	33 gradito alla ghiaia del Cocito, trascinerà dietro a, sè tutti gli uomini e davanti a sè una turba innumerevole.
34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«	34 A che state a darmi vane consolazioni se è chiaro che la vostra risposta, ripugna alla verità? »