Jób könyve 21

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Respondens autem Iob dixit:
2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!	2 “ Audite, quaeso, sermones meos, et sint haec consolationes vestrae.
3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!	3 Sustinete me, et ego loquar; et post verba mea ridebitis.
4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?	4 Numquid contra hominem disputatio mea est, ut merito non debeam impatiens fieri?
5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!	5 Attendite me et obstupescite et superponite digitum ori vestro.
6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!	6 Et ego, quando recordatus fuero, pertimesco, et concutit carnem meam tremor.
7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?	7 Quare ergo impii vivunt, senuerunt confortatique sunt divitiis?
8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,	8 Semen eorum permanet coram eis, et progenies eorum in conspectu eorum.
9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,	9 Domus eorum securae sunt et pacatae, et non est virga Dei super illos.
10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,	10 Bos eorum concepit et non abortivit, vacca peperit et non est privata fetu suo.
11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,	11 Egrediuntur quasi greges parvuli eorum, et infantes eorum exsultant lusibus.
12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;	12 Tenent tympanum et citharam et gaudent ad sonitum organi.
13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.	13 Ducunt in bonis dies suos et in puncto ad inferna descendunt.
14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!	14 Qui dixerant Deo: “Recede a nobis! Scientiam viarum tuarum nolumus.
15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’	15 Quis est Omnipotens, ut serviamus ei, et quid nobis prodest, si oraverimus illum?”.
16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!	16 Sint in manu eorum bona sua; consilium vero impiorum longe sit a me.
17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?	17 Quam saepe lucerna impiorum exstinguitur, et superveniet eis pernicies, et dolores dividet in furore suo?
18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?	18 Erunt sicut paleae ante faciem venti, et sicut favilla, quam turbo dispergit.
19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!	19 “Servabitne Deus filiis iniquitatem eius?”. Retribuat illi, ut sciat.
20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!	20 Videbunt oculi eius interfectionem suam, et de furore Omnipotentis bibet.
21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!	21 Quid enim ad eum pertinet de domo sua post se, et si numerus mensium eius recidetur?
22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?	22 Numquid Deum docebit quispiam scientiam, qui excelsos iudicat?
23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;	23 Iste moritur robustus et sanus, dives et felix;
24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,	24 viscera eius plena sunt adipe, et medullis ossa illius irrigantur.
25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;	25 Alius vero moritur in amaritudine animae absque ullis opibus;
26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.	26 et tamen simul in pulvere dormient, et vermes operient eos.
27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!	27 Certe novi cogitationes vestras et sententias contra me iniquas.
28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’	28 Dicitis enim: “Ubi est domus principis, et ubi tabernacula impiorum?”.
29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:	29 Nonne interrogastis quemlibet de viatoribus et signa eorum non agnovistis?
30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.	30 Quia in diem perditionis servatur malus et ad diem furoris abducetur.
31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?	31 Quis arguet coram eo viam eius, et, quae fecit, quis reddet illi?
32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.	32 Ipse ad sepulcra ducetur, et super tumulum vigilabunt.
33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!	33 Dulces erunt ei glebae vallis, et post se omnem hominem trahet et ante se innumerabiles.
34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«	34 Quomodo igitur consolamini me frustra, et responsionis vestrae restat perfidia? ”.