Jób könyve 20

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:	1 Sofar de Nahama prit alors la parole:
2 »Azért hajszolja bennem egyik gondolat a másikat, és csapong elmém ide s tova,	2 Ceci justifie mes réflexions: je veux répondre et dire tout ce que je sens.
3 mert csúfságomra szolgáló kitanítást hallok, és értelmes lelkem válaszra késztet.	3 Quand on me remet en place de façon humiliante, mes pensées m’inspirent une réponse.
4 Tudom azt, hogy régtől fogva, mióta az embert a földre helyezték,	4 Ne sais-tu pas que depuis toujours, depuis que l’homme a été mis sur terre,
5 az istentelenek ujjongása rövid, s a gonosznak öröme csak egy pillanat:	5 le triomphe des méchants est de courte durée la joie de l’impie n’est que d’un instant.
6 emelkedjék bár gőgje akár az égig, érje bár feje a felhőket,	6 Sa taille a beau s’élever jusqu’au ciel, et sa tête toucher les nuages,
7 tönkremegy végképp, mint a trágya, s akik látták őt, kérdik: ‘Hová lett?’	7 comme un fantôme il disparaît pour toujours, et ceux qui le voyaient demandent: “Où est-il?”
8 Elszáll, mint az álom, és nem lehet megtalálni, eltűnik, mint az éjjeli látomás.	8 C’est comme un rêve envolé: on ne le trouve plus, comme un fantasme de la nuit: il a fui.
9 A szem, amely nézte, nem látja többé, és helye nem látja őt viszont.	9 On s’était habitué à le voir: c’est fini, les lieux qu’il fréquentait ne le reverront plus.
10 Fiai szegénységben senyvednek, és keze visszaadja vagyonát;	10 20:11 Sa carcasse était pleine de force juvénile, la voilà couchée avec lui dans la poussière!
11 csontjai telve vannak ifjúsága bűneivel, pihenni térnek vele a porba.	11 20:12 Sa bouche savourait le mal, il le cachait sous sa langue,
12 Ha szájában édes ízt hagy is a gonoszság, és azt nyelve alá rejti,	12 20:13 il l’aimait tant qu’il ne le lâchait pas mais le gardait sous son palais…
13 óvja, el nem hagyja és ínyén visszatartja:	13 20:14 Mais cette nourriture se change en ses entrailles, elle devient un poison dans son ventre:
14 étke beleiben elváltozik, áspisok mérgévé lesz bensejében;	14 20:15 le voici qui vomit les richesses dévorées, Dieu les fait ressortir de son ventre.
15 a vagyont, amelyet elnyelt, ki kell hánynia, kihajtja azt Isten a gyomrából;	15 20:16 Il suçait du venin de serpent: c’est une morsure de vipère qui le tue!
16 áspisok mérgét szívja magába, vipera nyelve öli meg őt.	16 20:17 Il ne reverra pas les ruisseaux d’huile fraîche, les torrents de miel et de crème.
17 Nem legelteti szemét folyóvíz csermelyein, mézzel, vajjal folyó patakokon.	17 20:18 Il lui faut rendre son gain: il n’a pu l’avaler; les fruits de son commerce ne seront pas pour lui.
18 Visszaadja, amit fáradsággal szerzett, le nem nyelheti; nem örvendhet annak, hogy sokat szerzett.	18 20:19 C’est qu’il opprimait les pauvres, il volait la maison au lieu de la bâtir.
19 Mivel megrontotta és kifosztotta a szegényeket, mert házat harácsolt, amelyet nem épített,	19 20:10 Ses fils rembourseront les pauvres, de ses mains, peut-être, il redonnera sa fortune.
20 mivel gyomra nem tudott betelni, meg nem tarthatja, ha megvan, amit kívánt.	20 Sa cupidité n’était jamais satisfaite, on ne se sauvait pas de son appétit:
21 Nem maradt semmi sem, mit fel nem falt, ezért semmi sem marad meg javaiból.	21 il dévorait et nul n’y échappait. C’est pourquoi son bonheur n’a pas duré.
22 Bőség közepette szűkölködik és nyugtalan, rátör minden fájdalom.	22 En pleine réussite, les problèmes l’assaillent, et le malheur le frappe à coups redoublés.
23 Amikor gyomrát megtölteni készül, elküldi ellene haragja tüzét, hadait zúdítja rá;	23 Alors qu’il est en train de se remplir le ventre, Dieu décharge sur lui sa colère et fait pleuvoir sur lui ses flèches.
24 menekül a vasfegyver elől, és belerohan a rézíjba.	24 Échappe-t-il à la lame de fer? l’arc de bronze le transperce!
25 Lövedék hatol át hátán, és villogó penge járja át epéjét. Rémület jön el rá;	25 La flèche est ressortie par son dos, la pointe a traversé son foie: le voilà sous le coup d’une angoisse de mort,
26 teljes sötétség van számára eltéve, tűz emészti meg, amelyet nem ember élesztett; bajba jut, aki sátrában marad.	26 et son destin, ce sont les ténèbres. Un feu que nul n’a allumé le dévore et consume les survivants de sa tente.
27 Bűnét napvilágra hozza az ég, s a föld ellene támad.	27 Les cieux ont dévoilé ses crimes, et la terre se soulève contre lui.
28 Tárva áll házának gazdagsága, elragadják azt Isten haragja napján.	28 L’inondation emporte sa maison: ce sont les eaux de la colère de Dieu.
29 Ez a gonosz ember fizetése Istentől, s a beszédéért járó örökrész az Úrtól.«	29 Voilà le sort que Dieu réserve au méchant, l’héritage que Dieu lui promet.