Jób könyve 15

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta:	1 Élifaz de Téman prit alors la parole:
2 »Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne, és megtöltheti-e bensőjét hevességgel?	2 Un savoir aussi creux, est-ce la réponse d’un sage: rien qu’un vent d’est, et le voilà rempli!
3 Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád, és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod.	3 Il parle, et ce sont des critiques négatives, des mots qui n’apportent rien.
4 Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet, és megszünteted az áhítatot Isten előtt.	4 Voilà que tu renverses la sainte crainte, tu ne veux plus penser à la manière de Dieu.
5 Mivel gonoszságod tanítja a szádat, s az istenkáromlók nyelvét követed,	5 Ton fond mauvais te fait parler, et te fournit des raisons paradoxales.
6 azért önnön szád kárhoztat téged és nem én, saját ajkaid érvelnek ellened!	6 Ce sont tes mots qui te condamnent, pas moi, ta propre bouche témoigne contre toi!
7 Vajon te születtél-e első embernek s a halmok előtt jöttél-e létre?	7 Es-tu né le premier dans l’espèce humaine, venu au jour quand les montagnes n’étaient pas?
8 Be vagy-e avatva Isten terveibe, és bölcsessége nálad alábbvaló-e?	8 Quand Dieu décidait, étais-tu là pour entendre, as-tu fais main basse sur la sagesse?
9 Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is? Mit értesz, hogy ne értenénk mi is?	9 Que sais-tu que nous ne sachions? Comprends-tu des choses qui nous échappent?
10 Közöttünk van ősz is, meg élemedett, atyádnál is jóval idősebb!	10 Dans notre camp sont nos aînés, les anciens: ils seraient plus âgés que ton père.
11 Kevés neked az Isten vigasztalása? Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják.	11 Tu ne veux donc pas des consolations de Dieu et des paroles qu’on te dit gentiment?
12 Miért ragad el indulatod, és miért villog szemed, mintha nagyokat gondolnál?	12 Pourquoi réagir avec tant de passion, pourquoi ces regards égarés,
13 Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen, hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból?	13 pour te défouler contre Dieu et déblatérer sans aucune retenue?
14 Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen, s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék?	14 Un humain pourrait-il prétendre qu’il est pur? peut-il se justifier, celui qui naît d’une femme?
15 Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében.	15 À ses anges même Dieu ne fait pas confiance; la voûte cristalline n’est pas pure à ses yeux.
16 Annál kevésbé az undok, a romlott ember, ki issza az igaztalanságot, mint a vizet.	16 Que dire de cet être écœurant, corrompu, qui boit l’injustice comme l’eau?
17 Elbeszélem neked, hallgass rám! Megjelentem neked, amit láttam,	17 Écoute-moi, je veux t’instruire; je vais te raconter ce que j’ai vu.
18 amit bölcsek hirdetnek, és atyáik előttük el nem titkoltak,	18 Voici ce qu’enseignent les sages: ce qu’ils nous disent, le tenant de leurs pères,
19 – a föld akkor még csak az övék volt, és idegen nem fordult meg náluk –	19 ces hommes à qui le pays fut donné loin de toute présence étrangère:
20 a gonosz egész életében gyötrődik, és a zsarnok éveinek száma bizonytalan.	20 c’est un tourment que la vie du méchant, les années auxquelles a droit le violent.
21 Félelmes hang cseng mindig fülében, és békesség idején is folyton ármányt gyanít.	21 Il entend sans cesse des propos alarmistes: est-il en paix? les pillards vont l’assaillir,
22 Nem mer a sötétből a világosságra jönni, mindenhol kardot sejt.	22 plus moyen d’échapper aux ténèbres, il en est sûr, son destin c’est l’épée,
23 Amikor elmegy kenyeret keresni, tudja, hogy a sötétség napja kezénél van.	23 après quoi il sera la proie des vautours, il sent que le jour fatal est proche: il est là!
24 Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás, úgy, mint a királyt, aki csatára készül,	24 Détresse et angoisse: c’est l’épouvante; attaqué par un roi, son mal ne serait pas pire.
25 mert kinyújtja kezét Isten ellen és dacol a Mindenhatóval;	25 Mais voilà: il levait le poing contre Dieu, face au Tout-Puissant il jouait au brave.
26 rohamra megy ellene merev nyakkal, domború pajzsok tömött sorával.	26 Il s’élançait contre lui, tête baissée, s’abritant derrière un gros bouclier,
27 Kövérség födi arcát, és háj lóg le ágyékáról;	27 on lui voyait une face bouffie, la ceinture alourdie de graisse.
28 és letelepedett elpusztult városokban, elhagyott házakban, amelyeket rombadőlésre ítéltek.	28 Il s’était établi en des villes détruites, avec des maisons où nul n’habite, toujours en danger de s’écrouler.
29 Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó, nem ver gyökeret a földben.	29 Mais il ne s’y fera pas riche! Sa fortune ne tiendra pas, il ne couvrira pas le pays de son ombre.
30 Nem menekszik meg a sötétségből; hajtásait láng perzseli, s elenyészik szája leheletétől.	30 Il n’échappera pas aux ténèbres, le feu dessèchera ses tiges vertes, le vent emportera sa fleur.
31 Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve, hogy valami áron meg lehet őt váltani;	31 Il a su s’élever: qu’il ne s’y fie pas, nous savons que c’est pure apparence.
32 mielőtt napjai betelnének, tönkremegy, és keze elszárad.	32 Ses rejetons se flétriront avant le jour, sa ramure ne reverdira pas.
33 Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit, mint az olajfa, amely elhányja virágát;	33 Comme pour la vigne ses fruits verts se perdront, comme l’olivier il laissera tomber ses fleurs.
34 mert a gonoszok gyülekezete terméketlen, és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait,	34 Oui, le parti des impies est stérile, et les corrompus, le feu dévore leurs tentes.
35 azt, aki bajt fogan, bűnt szül, és cselt érlel méhében.«	35 Qui a conçu du Mal enfante le malheur; son propre ventre lui mûrit sa déception.