1 E DAVIDE proferì al Signore le parole di questo cantico, al giorno che il Signore l’ebbe riscosso dalla mano di tutti i suoi nemici, e dalla mano di Saulle; | 1 Dávid azon a napon, amelyen az Úr megszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, a következő éneknek az igéit intézte az Úrhoz, |
2 e disse: Il Signore è la mia rocca, e la mia fortezza, e il mio liberatore; | 2 s ezt zengte: »Uram, én kősziklám, erőm, szabadítóm, |
3 Egli è l’Iddio della mia rupe, io spererò in lui; Egli è il mio scudo, e il corno della mia salute; Il mio alto ricetto, il mio rifugio; Il mio Salvatore, che mi salva di violenza. | 3 Én erős Istenem, akiben én bízom, pajzsom és szabadulásom szarva, felemelőm és oltalmam, megmentőm: te megszabadítasz az erőszaktól. |
4 Io invocai il Signore, al quale appartiene ogni lode, E fui salvato da’ miei nemici. | 4 Csak segítségül hívom az Urat, a dicséretre méltót, és megszabadulok ellenségeimtől. |
5 Perciocchè onde di morte mi aveano intorniato, Torrenti di scellerati mi aveano spaventato. | 5 Már körülvettek a halál gyötrelmei, rettentgettek Béliál örvényei, |
6 Legami di sepolcro, mi aveano circondato, Lacci di morte mi aveano incontrato. | 6 körülfogtak az alvilág kötelei, elém álltak a halál tőrei, |
7 Mentre io era distretto, io invocai il Signore, E gridai all’Iddio mio; Ed egli udì la mia voce dal suo Tempio, E il mio grido pervenne a’ suoi orecchi. | 7 szorultságomban az Urat segítségül hívtam, Istenemhez kiáltottam, s ő meghallgatta templomából szavamat, kiáltásom a füléhez jutott. |
8 Allora la terra fu smossa, e tremò; I fondamenti de’ cieli furono crollati e scossi; Perciocchè egli era acceso nell’ira. | 8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrázkódtak a hegyek, s reszkettek, mert ő ellenük haragra gerjedt. |
9 Fumo gli saliva per le nari, E fuoco consumante per la bocca; Da lui procedevano brace accese. | 9 Füst szállt fel orrából, emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából. |
10 Ed egli abbassò i cieli, e discese, Avendo una caligine sotto a’ suoi piedi. | 10 Lehajtotta az eget és leszállott, lába alatt ködhomály volt, |
11 E cavalcava sopra Cherubini, e volava, Ed appariva sopra le ale del vento. | 11 haladt a kerubokon, s repült, a szél szárnyain siklott. |
12 Ed avea poste d’intorno a sè, per tabernacoli, tenebre, Viluppi d’acque, e nubi dell’aria, | 12 Sátrat vont maga köré sötét fellegekből és vizet szitált az ég felhőiből. |
13 Dallo splendore che scoppiava davanti a lui, Procedevano brace accese. | 13 A színe előtt levő fényességből tüzes parazsakat lövellt, |
14 Il Signore tonò dal cielo, E l’Altissimo mandò fuori la sua voce; | 14 dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges, |
15 Ed avventò saette, e disperse coloro; Folgore, e li mise in rotta. | 15 ellőtte nyilait, és szétszórta őket, villámait, és elemésztette ellenségeimet. |
16 E, per lo sgridare del Signore, E per lo soffiar dell’alito delle sue nari, I canali del mare furon veduti, I fondamenti del mondo furono scoperti. | 16 Láthatóvá lettek a tenger forrásai, feltárultak a világ alapjai, az Úr dübörgő szavától, haragja leheletének fúvásától. |
17 Egli da alto distese la mano, Mi prese, mi trasse fuori di grandi acque. | 17 Lenyúlt a magasból, megfogott, nagy vizekből kihúzott, |
18 Egli mi riscosse dal mio potente nemico, Da quelli che mi odiavano; perciocchè erano più forti di me. | 18 megszabadított hatalmas ellenségeimtől, fölém kerekedett gyűlölőimtől. |
19 Essi mi erano venuti incontro al giorno della mia calamità; Ma il Signore fu il mio sostegno. | 19 Elém jött nyomorúságom napján és erős támaszom lett az Úr, |
20 E mi trasse fuori in luogo largo; Egli mi liberò; perciocchè egli mi gradisce. | 20 kivezetett a szabad térre engem, megszabadított, mert kedvét lelte bennem. |
21 Il Signore mi ha fatta la retribuzione secondo la mia giustizia; Egli mi ha renduto secondo la purità delle mie mani. | 21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint, |
22 Perciocchè io ho osservate le vie del Signore, E non mi sono empiamente rivolto dall’Iddio mio. | 22 mert az Úr útjait megőriztem, Istenemtől gonoszul el nem tértem; |
23 Perciocchè io ho tenute davanti agli occhi tutte le sue leggi, E non mi son rivolto da’ suoi statuti. | 23 mert minden rendeletét szem előtt tartottam, parancsait magamtól el nem távolítottam, |
24 E sono stato intiero inverso lui, E mi son guardato dalla mia iniquità. | 24 mert feddhetetlen voltam előtte s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen. |
25 E il Signore mi ha fatta la retribuzione secondo la mia giustizia, Secondo la purità che io ho guardata davanti agli occhi suoi. | 25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint. |
26 Tu ti mostri pietoso inverso il pio, Intiero inverso l’uomo intiero. | 26 A szenthez szent vagy, a kitartóhoz kitartó, |
27 Puro inverso il puro, E ritroso inverso il perverso; | 27 a választotthoz választott vagy, az ellenállóhoz ellenálló. |
28 E salvi la gente afflitta, E bassi gli occhi in su gli altieri. | 28 A szegény népet megmented de megalázod szemeddel a kevélyeket. |
29 Perciocchè tu sei la mia lampana, o Signore; E il Signore allumina le mie tenebre. | 29 Bizony, te vagy, Uram, az én szövétnekem, te teszed, Uram, világossá sötétségem. |
30 Perciocchè per te io rompo tutta una schiera; Per l’Iddio mio io salgo sopra il muro. | 30 Bizony, általad futok, ha járom a hadat, Istenem által ugrom át a falat. |
31 La via di Dio è intiera; La parola del Signore è purgata col fuoco; Egli è scudo a tutti coloro che sperano in lui. | 31 Isten – szeplőtelen az ő útja, salaktalan az Úr szava, pajzsa ő minden benne bízónak. |
32 Perciocchè, chi è Dio, fuor che il Signore? E chi è Rocca, fuor che l’Iddio nostro? | 32 Ki Isten az Úron kívül, ki erős a mi Istenünkön kívül? |
33 Iddio è la mia forza; e il mio valore; Ed ha renduta spedita e appianata la mia via. | 33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és simává tette utamat teljesen, |
34 Egli rende i miei piedi simili a quelli delle cerve, E mi fa star ritto in su i miei alti luoghi. | 34 lábamat szarvaséhoz hasonlóvá tette, s magaslataimra állított fel engem, |
35 Egli ammaestra le mie mani alla battaglia, E con le mie braccia un arco di rame è spezzato. | 35 kezemet harcra tanította s karomat, mint ércíjat, felajzotta. |
36 Tu mi hai ancora dato lo scudo della tua salvezza, E la tua benignità mi ha accresciuto. | 36 Mentő pajzsodat nyújtottad nekem s kegyességed naggyá tett engem. |
37 Tu hai allargati i miei passi sotto me, E le mie calcagna non son vacillate. | 37 Kiszélesítetted alattam lépteimet s bokáim nem hagytak cserben. |
38 Io ho perseguiti i miei nemici, e li ho sterminati; E non me ne son tornato indietro, finchè non li avessi distrutti. | 38 Űzőbe vettem ellenségeimet, s eltiportam, nem tértem vissza, amíg el nem pusztítottam, |
39 Io li ho distrutti, e li ho trafitti, e non son potuti risorgere; E mi son caduti sotto a’ piedi. | 39 elpusztítottam, s összetörtem, fel nem kelhetnek, a lábam alá estek. |
40 E tu mi hai cinto di prodezza per la guerra; Tu hai abbassati sotto me quelli che si levavano contro a me. | 40 Engem erővel öveztél fel a harcra, az ellenem állókat alám hajlítottad, |
41 Ed hai fatte voltar le spalle a’ miei nemici, Ed a coloro che mi odiavano, davanti a me; Ed io li ho sterminati. | 41 megszalasztottad ellenségeimet, gyűlölőimet, s elpusztítottam őket. |
42 Essi riguardavano in qua ed in là, ma non vi fu chi li salvasse; Riguardarono al Signore, ma egli non rispose loro. | 42 Kiáltottak, s nem volt, aki őket megmentse, kiáltottak az Úrhoz, s figyelembe őket nem vette. |
43 Ed io li ho stritolati minuto come polvere della terra; Io li ho calpestati, schiacciati, come il fango delle strade. | 43 Eltöröltem őket, mint a föld porát, széttiportam, széttapostam, mint az utca sarát. |
44 Tu mi hai ancora scampato dalle brighe del mio popolo; Tu mi hai guardato per esser capo di genti; Il popolo che io non conosceva, mi è divenuto servo. | 44 Népem ellenmondásaitól engem megmentettél, nemzetek fejéül engem megőriztél. Népek, amelyeket nem ismertem, szolgáimmá lettek. |
45 Gli stranieri si sono infinti inverso me; Al solo udire degli orecchi, si son renduti ubbidienti a me. | 45 Idegen fiak, ha szembe is szálltak velem, mihelyt fülük hallott rólam, engedelmeskedtek nekem. |
46 Gli stranieri son divenuti fiacchi, Ed hanno tremato di paura fin dentro i lor ricetti chiusi. | 46 Mert elcsüggedtek az idegen fiak, s félelmükben összehúzódzkodtak. |
47 Viva il Signore, e benedetta sia la mia Rocca; E sia esaltato Iddio, ch’è la Rocca della mia salvezza. | 47 Él az Úr, áldott légy Istenem, magasztaltassál erős Isten, aki megmentettél engem, |
48 Iddio è quel che mi dà modo di far le mie vendette, E che abbassa i popoli sotto me. | 48 Isten, aki bosszút engedtél állnom, és népeket vetettél alám, |
49 Ed è quel che mi trae fuori da’ miei nemici; Tu mi levi ad alto d’infra coloro che mi assaltano, E mi riscuoti dagli uomini violenti. | 49 aki ellenségeim közül kiragadtál, az ellenem állók fölé juttattál s az erőszak emberétől megszabadítottál. |
50 Perciò, o Signore, io ti celebrerò fra le nazioni, E salmeggerò al tuo Nome; | 50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között és dicséretet zengek nevednek, |
51 Il quale rende magnifiche le vittorie del suo re, Ed usa benignità inverso Davide, suo Unto, E inverso la sua progenie, in sempiterno | 51 ó, segítséget királyának bőséggel adó, felkentjével, Dáviddal és ivadékával mindörökké irgalmasságot gyakorló!« |