Salmos 18
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS | KÁLDI-NEOVULGÁTA |
---|---|
1 Del maestro de coro. De David, el servidor del Señor, que dirigió al Señor las palabras de este canto, cuando él lo libró de todos sus enemigos y de las manos de Saúl. | 1 A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából |
2 Dijo: Yo te amo, Señor, mi fuerza, | 2 és Saul kezéből. Így szólt tehát: Szeretlek Uram, én erősségem! |
3 Señor, mi Roca, mi fortaleza y mi libertador, mi Dios, el peñasco en que me refugio, mi escudo, mi fuerza salvadora, mi baluarte. | 3 Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem. |
4 Invoqué al Señor, que es digno de alabanza y quedé a salvo de mis enemigos. | 4 Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől. |
5 Las olas de la Muerte me envolvieron, me aterraron los torrentes devastadores, | 5 Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei, |
6 me cercaron los lazos del Abismo, las redes de la Muerte llegaron hasta mí, | 6 körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei. |
7 Pero en mi angustia invoqué al Señor, grité a mi Dios pidiendo auxilio, y él escuchó mi voz desde su Templo, mi grito llegó hasta sus oídos. | 7 Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott. |
8 Entonces tembló y se tambaleó la tierra; vacilaron los fundamentos de las montañas, y se conmovieron a causa de su furor; | 8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő haragra gerjedt. |
9 de su nariz se alzó una humareda, de su boca, un fuego abrasador, y arrojaba carbones encendidos. | 9 Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából. |
10 El Señor inclinó el cielo, y descendió con un espeso nubarrón bajo sus pies; | 10 Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt. |
11 montó en el Querubín y emprendió vuelo, planeando sobre las alas del viento. | 11 Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült. |
12 Se envolvió en un manto de tinieblas; un oscuro aguacero y espesas nubes lo cubrían como un toldo; | 12 Rejtekhelyévé tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből. |
13 las nubes se deshicieron en granizo y centellas al fulgor de su presencia. | 13 Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs. |
14 El Señor tronaba desde el cielo, el Altísimo hacía oír su voz; | 14 Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó parázs. |
15 arrojó sus flechas y los dispersó, multiplicó sus rayos y sembró la confusión. | 15 Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és szétzavarta őket. |
16 Al proferir tus amenazas, Señor, al soplar el vendaval de tu ira, aparecieron los cauces del mar y quedaron a la vista los cimientos. | 16 Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától. |
17 El tendió su mano desde lo alto y me tomó, me sacó de las aguas caudalosas; | 17 Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem. |
18 me libró de mi enemigo poderoso, de adversarios más fuertes que yo. | 18 Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől. |
19 Ellos me enfrentaron en un día nefasto, pero el Señor fue mi apoyo: | 19 Megrohantak engem nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr. |
20 me sacó a un lugar espacioso, me libró, porque me ama. | 20 Kivezetett a szabad térre engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem. |
21 El Señor me recompensó por mi justicia, me retribuyó por la inocencia de mis manos: | 21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint, |
22 porque seguí fielmente los caminos del Señor, y no me aparté de mi Dios, haciendo el mal; | 22 mert megőriztem az Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem. |
23 porque tengo presente todas sus decisiones y nunca me alejé de sus preceptos. | 23 Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam. |
24 Tuve ante él una conducta irreprochable y me esforcé por no ofenderlo. | 24 Mert szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen. |
25 El Señor me premió, porque yo era justo y mis manos eran inocentes a sus ojos. | 25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint. |
26 Tú eres bondadoso con los buenos y eres íntegro con el hombre intachable; | 26 A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan, |
27 eres sincero con los que son sinceros y te muestras astuto con los falsos. | 27 a választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod. |
28 Porque tú salvas al pueblo oprimido y humillas los ojos altaneros; | 28 Mert a megalázott népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét. |
29 tú eres mi lámpara, Señor; Dios mío, tú iluminas mis tinieblas. | 29 Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet. |
30 Contigo puedo asaltar una muralla; con mi Dios, puedo escalar cualquier muralla. | 30 Mert te ragadsz ki a kísértésből, Istenem által ugrom át a falat. |
31 El camino de Dios es perfecto, la promesa del Señor es digna de confianza. El Señor es un escudo para los que se refugian en él, | 31 Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak. |
32 porque ¿quién es Dios fuera del Señor? ¿y quién es la Roca fuera de nuestro Dios? | 32 Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül? |
33 El es el Dios que me ciñe de valor y hace intachable mi camino; | 33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat. |
34 el que me da la rapidez de un ciervo y me afianza en las alturas; | 34 Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem. |
35 el que adiestra mis manos para la guerra y mis brazos para tender el arco de bronce. | 35 Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít. |
36 Me entregaste tu escudo victorioso y tu mano derecha me sostuvo: me engrandeciste con tu triunfo, | 36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem. |
37 me hiciste dar largos pasos, y no se doblaron mis tobillos. | 37 Tág teret nyitottál lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el. |
38 Perseguí y alcancé a mis enemigos, no me volví hasta que fueron aniquilados; | 38 Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak. |
39 los derroté y no pudieron rehacerse, quedaron abatidos bajo mis pies. | 39 Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek. |
40 Tú me ceñiste de valor para la lucha, doblegaste ante mí a mis agresores; | 40 Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted. |
41 pusiste en fuga a mis enemigos, y yo exterminé a mis adversarios. | 41 Megszalasztottad ellenségeimet, és gyűlölőimet széjjelszórtad. |
42 Imploraron, pero nadie los salvó; gritaban al Señor, pero no les respondía. | 42 Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket, kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk. |
43 Los deshice como polvo barrido por el viento, los pisé como el barro de las calles. | 43 Szétszórtam őket, mint a szél a port, széttiportam őket, mint az utca sarát. |
44 Tú me libraste de un ejército incontable y me pusiste al frente de naciones: pueblos extraños son mis vasallos. | 44 Népem lázadásától megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett, |
45 Gente extranjera me rinde pleitesía; apenas me oyen nombrar, me prestan obediencia. | 45 mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem. Idegen fiak hízelegtek nekem, |
46 Los extranjeros palidecen ante mí y, temblando, abandonan sus refugios. | 46 idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek rejtekükben. |
47 ¡Viva el Señor! ¡Bendita sea mi Roca! ¡Glorificado sea el Dios de mi salvación, | 47 Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő Istenemet! |
48 el Dios que venga mis agravios y pone a los pueblos a mis pies! | 48 Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől, |
49 Tú me liberas de mis enemigos, me haces triunfar de mis agresores y me libras del hombre violento. | 49 az ellenem támadók fölé juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől. |
50 Por eso te alabaré entre las naciones y cantaré, Señor, en honor de tu Nombre. | 50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek, |
51 El concede grandes victorias a su rey y trata con fidelidad a su Ungido, a David y a su descendencia para siempre. | 51 aki bőségesen segíti királyát, aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké. |