A zsoltárok könyve 77

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.	1 [Für den Chormeister. Nach Jedutun. Ein Psalm Asafs.]
2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.	2 Ich rufe zu Gott, ich schreie, ich rufe zu Gott, bis er mich hört.
3 Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.	3 Am Tag meiner Not suche ich den Herrn; unablässig erhebe ich nachts meine Hände, meine Seele lässt sich nicht trösten.
4 Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.	4 Denke ich an Gott, muss ich seufzen; sinne ich nach, dann will mein Geist verzagen. [Sela]
5 Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.	5 Du lässt mich nicht mehr schlafen; ich bin voll Unruhe und kann nicht reden.
6 A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.	6 Ich sinne nach über die Tage von einst, ich will denken an längst vergangene Jahre.
7 Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.	7 Mein Herz grübelt bei Nacht, ich sinne nach, es forscht mein Geist.
8 Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?	8 Wird der Herr mich denn auf ewig verstoßen und mir niemals mehr gnädig sein?
9 Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?	9 Hat seine Huld für immer ein Ende, ist seine Verheißung aufgehoben für alle Zeiten?
10 Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?	10 Hat Gott seine Gnade vergessen, im Zorn sein Erbarmen verschlossen? [Sela]
11 Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«	11 Da sagte ich mir: «Das ist mein Schmerz, dass die Rechte des Höchsten so anders handelt.»
12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,	12 Ich denke an die Taten des Herrn, ich will denken an deine früheren Wunder.
13 Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.	13 Ich erwäge all deine Werke und will nachsinnen über deine Taten.
14 Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?	14 Gott, dein Weg ist heilig. Wo ist ein Gott, so groß wie unser Gott?
15 Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.	15 Du allein bist der Gott, der Wunder tut, du hast deine Macht den Völkern kundgetan.
16 Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.	16 Du hast mit starkem Arm dein Volk erlöst, die Kinder Jakobs und Josefs. [Sela]
17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.	17 Die Wasser sahen dich, Gott, die Wasser sahen dich und bebten. Die Tiefen des Meeres tobten.
18 A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.	18 Die Wolken gossen ihr Wasser aus, das Gewölk ließ die Stimme dröhnen, auch deine Pfeile flogen dahin.
19 Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.	19 Dröhnend rollte dein Donner, Blitze erhellten den Erdkreis, die Erde bebte und wankte.
20 Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.	20 Durch das Meer ging dein Weg, dein Pfad durch gewaltige Wasser, doch niemand sah deine Spuren.
21 Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.	21 Du führtest dein Volk wie eine Herde durch die Hand von Mose und Aaron.