A zsoltárok könyve 77

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.	1 Del maestro de coro. Al estilo de Iedutún. De Asaf. Salmo.
2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.	2 Invocaré a Dios con toda mi voz, gritaré a Dios, y él me escuchará.
3 Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.	3 Busco al Señor en el momento de mi angustia; de noche, tiendo mi mano sin descanso, y mi alma rechaza todo consuelo.
4 Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.	4 Yo me acuerdo de Dios, y me lamento; medito, y mi espíritu desfallece:
5 Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.	5 tú no me dejas conciliar el sueño, estoy turbado, y no puedo hablar.
6 A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.	6 Pienso en los tiempos antiguos, me acuerdo de los días pasados;
7 Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.	7 reflexiono de noche en mi interior, medito, y mi espíritu se pregunta:
8 Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?	8 ¿Puede el Señor rechazar para siempre? ¿Ya no volverá a mostrarse favorable?
9 Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?	9 ¿Se habrá agotado para siempre su amor, y habrá caducado eternamente su promesa?
10 Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?	10 ¿Se habrá olvidado Dios de su clemencia o, en su enojo, habrá contenido su compasión?
11 Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«	11 Entonces dije –¡y este es mi dolor!–: «¡Cómo ha cambiado la derecha del Altísimo!».
12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,	12 Yo recuerdo las proezas del Señor, sí, recuerdo sus prodigios de otro tiempo;
13 Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.	13 evoco todas sus acciones, medito en todas sus hazañas.
14 Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?	14 Oh Dios, tus caminos son santos. ¿Hay otro dios grande como nuestro Dios?
15 Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.	15 Tú eres el Dios que hace maravillas, y revelaste tu poder entre las naciones.
16 Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.	16 Con tu brazo redimiste a tu pueblo, a los hijos de Jacob y de José.
17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.	17 Cuando te vieron las aguas, oh Dios, cuando te vieron las aguas, temblaron, ¡se agitaron hasta los abismos del mar!
18 A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.	18 Las nubes derramaron aguaceros, retumbaron los densos nubarrones y zigzaguearon tus rayos.
19 Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.	19 El trueno resonó en la bóveda del cielo, tus relámpagos iluminaron el mundo, tembló y se tambaleó la tierra.
20 Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.	20 Te abriste un camino entre las aguas, un sendero entre las aguas caudalosas, y no quedó ningún rastro de tus huellas.
21 Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.	21 Tú guiaste a tu pueblo como a un rebaño, por medio de Moisés y de Aarón.