A zsoltárok könyve 77

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.	1 Au maître de chant. À Yédoutoun. Psaume d’Asaf.
2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.	2 J’appelle Dieu à haute voix, à haute voix, pour qu’il m’entende.
3 Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.	3 Je cherche le Seigneur au temps de l’épreuve; de nuit, sans me lasser, je tends la main vers lui et mon âme refuse de se consoler.
4 Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.	4 Je ne me souviens pas de Dieu sans tristesse, je médite et le doute assaille mon esprit.
5 Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.	5 Il m’empêche de fermer l’œil, je me trouble et les paroles me manquent.
6 A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.	6 C’est que je repense aux jours d’autrefois, il y a très longtemps… Je me souviens,
7 Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.	7 et toute la nuit mon cœur s’en tourmente; je médite et mon esprit s’interroge.
8 Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?	8 Le Seigneur voudra-t-il se taire pour des siècles et ne pas rouvrir le temps de ses faveurs?
9 Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?	9 A-t-il mis sous clé, pour toujours, sa grâce, enfermé sa parole pour les temps à venir?
10 Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?	10 Est-ce que Dieu oublie sa compassion, la colère a-t-elle fermé son cœur?
11 Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«	11 Et je dis: Voilà ce qui me brise, que le Très-Haut ait changé ses façons d’agir.
12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,	12 Je me souviens des exploits du Seigneur, je me rappelle ses miracles d’autrefois.
13 Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.	13 Je reprends une à une tes œuvres et je médite sur tes exploits.
14 Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?	14 Ô Dieu, tout est saint dans tes œuvres, y a-t-il un Dieu grand comme est notre Dieu?
15 Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.	15 Tu es le Dieu qui fis des merveilles, qui fis connaître aux nations ta force;
16 Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.	16 tu as racheté ton peuple, les fils de Jacob et de Joseph.
17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.	17 Les eaux t’ont vu, ô Dieu, elles t’ont vu, elles se sont effrayées, jusqu’en leurs profondeurs elles se sont émues.
18 A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.	18 Les nuées ont déchargé leurs eaux, les nuages ont donné de la voix, cependant que tes flèches tourbillonnaient!
19 Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.	19 On entendait le roulement de ton tonnerre et tes éclairs illuminaient le monde, une terre étonnée et tremblante.
20 Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.	20 Ton chemin croisait la mer, tes sentiers couraient sur le fond des eaux, et nul ensuite n’a retrouvé tes traces.
21 Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.	21 Alors tu conduisais ton peuple, ton troupeau, par la main de Moïse, avec Aaron.