A zsoltárok könyve 77

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.	1 Salmo di Asaf, dato al capo de’ Musici de’ figliuoli di Iedutun. LA mia voce s’indirizza a Dio, ed io grido; La mia voce s’indirizza a Dio, acciocchè egli mi porga l’orecchio.
2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.	2 Nel giorno della mia distretta, io ho cercato il Signore; Le mie mani sono state sparse qua e là di notte, E non hanno avuta posa alcuna; L’anima mia ha rifiutato d’essere consolata.
3 Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.	3 Io mi ricordo di Dio, e romoreggio; Io mi lamento, e il mio spirito è angosciato. Sela.
4 Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.	4 Tu hai ritenuti gli occhi miei in continue vegghie; Io son tutto attonito, e non posso parlare.
5 Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.	5 Io ripenso a’ giorni antichi, Agli anni da lungo tempo passati.
6 A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.	6 Io mi ricordo come già io sonava; Io medito nel mio cuore di notte, E lo spirito mio va investigando.
7 Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.	7 Il Signore mi rigetterà egli in perpetuo? E non mi gradirà egli giammai più?
8 Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?	8 È la sua benignità venuta meno per sempre mai? È la sua parola mancata per ogni età?
9 Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?	9 Iddio ha egli dimenticato di aver pietà? Ha egli serrate per ira le sue compassioni? Sela.
10 Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?	10 Io ho adunque detto: Se io son fiacco, Egli è perchè la destra dell’Altissimo è mutata
11 Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«	11 Io mi rammemoro le opere del Signore; Perciocchè io mi riduco a memoria le tue maraviglie antiche;
12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,	12 E medito tutti i tuoi fatti, E ragiono delle tue operazioni.
13 Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.	13 O Dio, le tue vie si veggono nel Santuario; Chi è dio grande, come Iddio?
14 Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?	14 Tu sei l’Iddio che fai maraviglie; Tu hai fatta conoscere la tua forza fra i popoli.
15 Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.	15 Tu hai, col tuo braccio, riscosso il tuo popolo; I figliuoli di Giacobbe e di Giuseppe. Sela.
16 Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.	16 Le acque ti videro, o Dio; Le acque ti videro, e furono spaventate; Gli abissi eziandio tremarono.
17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.	17 Le nubi versarono diluvi d’acque; I cieli tuonarono; I tuoi strali eziandio andarono attorno.
18 A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.	18 Il suon de’ tuoi tuoni fu per lo giro del cielo; I folgori alluminarono il mondo; La terra fu smossa, e tremò.
19 Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.	19 La tua via fu per mezzo il mare, E il tuo sentiero per mezzo le grandi acque; E le tue pedate non furono riconosciute.
20 Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.	20 Tu conducesti il tuo popolo, come una greggia, Per man di Mosè e d’Aaronne
21 Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.