A zsoltárok könyve 37

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Dávidtól. Ne irigykedj az elvetemültekre, ne féltékenykedj a gonosztevőkre;	1 Salmo di David nella recordazione del sabbato.
2 Mert mint a fű, csakhamar elszáradnak, s elfonnyadnak mint a zöldellő növény.	2 Signore, non mi riprendere nel furore tuo; e nell'ira tua non mi castigare.
3 Bízzál az Úrban s a jót cselekedd, akkor a földön fogsz lakni és betelsz hűséggel.	3 Però [che] in me ficcate sono le tue sagitte; e confirmasti sopra di me la tua mano.
4 Az Úrban leld gyönyörűséged, s ő megadja neked szíved kéréseit.	4 Dalla faccia della tua ira non è sanità nella mia carne; dalla faccia de' miei peccati non è pace all' ossa mie.
5 Tárd fel az Úr előtt utadat, bízzál benne, ő majd eligazít.	5 Perchè le mie iniquità sono salite sopra il mio capo; come peso grave sono gravate sopra di me.
6 Mint a világosságot, felragyogtatja igazságod, és mint a delet, jogodat.	6 Dalla faccia della mia ignoranza sono putrefatte e corrotte le mie cicatrici.
7 Csendesülj el az Úrban és várd őt. Ne irigykedj arra, akinek szerencsés az útja, se arra az emberre, akinek cselekvése álnok.	7 Fatto son misero, e inchinato insino alla fine; tutto il giorno andava contristato.
8 Állj el a haragtól és hagyd a bosszúságot; Ne irigykedj, hogy bűnbe ne essél,	8 Però che [li] miei lombi sono pieni di scherni; e nella mia carne non è sanità.
9 mert kiirtás vár a gonosztevőkre, s az Úrban bízók öröklik a földet.	9 Sono afflitto, e molto umiliato; e dal pianto del mio cuore mugghiava.
10 Kevés idő múlva a bűnös már nem lesz, a helyét sem találod, ha keresed.	10 Signore, ogni mio desiderio è avanti di te; e da te non è ascoso il mio pianto.
11 A szelídek pedig öröklik a földet, és élvezik a béke teljességét.	11 Il mio cuore è conturbato; hammi abbandonato la virtù mia; e il lume degli occhi non è meco.
12 Les a bűnös az igazra, fogát vicsorítja rá.	12 Li amici miei e i miei prossimi appropinquaronsi, e stettero contra di me. E quelli che appresso di me erano, stettero dalla lunga.
13 Ám az Úr kineveti őt, mert előre látja, hogy eljön az ő napja.	13 E facevano forza coloro che cercavano l'anima mia. E cui mi cercavano i mali, hanno parlato le vanità; e pensavano tutto il giorno li inganni
14 A bűnösök kardot rántanak, megfeszítik íjukat, hogy elejtsék a szegényt és a szűkölködőt, hogy megöljék az igaz úton járót.	14 Ma io come sordo non udiva; e come muto non aprendo la sua booca.
15 De saját szívükbe hatol a kardjuk, s összetörik íjuk.	15 E fatto fui come uomo non udendo; e non avente le reprensioni nella sua bocca.
16 Többet ér a kevés az igaznak, mint sok bűnösnek a gazdagsága;	16 Per che in te, Signore, sperai; tu [mi] esaudirai, o Signore Iddio.
17 Mert összetörik a bűnösök karja, de az Úr erőt ad az igaznak.	17 Per che ho detto: chè per avventura non si rallegrino gli miei nemici sopra di me; e mentre si commovono i miei piedi, hanno parlato grandi cose sopra di me.
18 Ismeri az Úr az ártatlanok napjait, s örökségük örökre megmarad.	18 Però ch' io son apparecchiato nelle battiture, e il mio dolore è sempre nel mio conspetto.
19 Rossz időkben sem vallanak szégyent, s az éhség napjaiban is jóllaknak.	19 Per che racconterò la mia iniquità; e penserò per il mio peccato.
20 A bűnösök azonban elvesznek, s az Úr ellenségei eltűnnek, mint a mezők ékessége, eltűnnek, miként a füst.	20 Ma i miei nemici vivono, e sono confortati sopra di me; e sono moltiplicati quelli che iniquamente hannomi odiato.
21 Kölcsönre szorul majd a bűnös és megfizetni nem tudja, de az igaz megkönyörül majd és adakozik.	21 Quelli che rendono male per bene, a me detraevano; imperò ch' io seguiva la bontà.
22 Mert az ő áldottai öröklik a földet, az átkozottak pedig elvesznek.	22 Non mi abbandonare, Signore; non ti partire, Iddio mio, da me.
23 Az Úr teszi szilárddá az ember lépteit, és útjában kedvét leli.	23 Attendi al mio aiuto, Signore Iddio della salute mia.
24 Ha el is esik, sem üti meg magát, mert az Úr alátartja kezét.
25 Ifjú voltam, meg is öregedtem, de sohasem láttam az igazat elhagyottan, sem gyermekét kenyeret koldulni.
26 Könyörül és adakozik szüntelen, és áldott lesz gyermeke.
27 Kerüld a rosszat, jót cselekedj, hogy megmaradhass örökkön örökké!
28 Mert az Úr szereti az igazságot, s szentjeit el nem hagyja. Örökre megbűnhődnek a gonoszok, és kipusztul az istentelenek magva;
29 Az igazak pedig öröklik a földet, s örökkön örökké rajta laknak.
30 Bölcsességet beszél az igaznak szája, és igazságot szól nyelve.
31 Szívében van Istenének törvénye, s nem ingadozik lépése.
32 Leselkedik a bűnös az igazra, és halálra keresi;
33 De az Úr nem adja kezére, s nem ítéli el, ha ítéletet mond felette.
34 Várd az Urat és őrizd meg útjait, ő majd felmagasztal és öröklöd a földet; Látni fogod a bűnösök vesztét.
35 Láttam az istentelent amint mindenek fölé emelkedik, zöldellő cédrusként magasodik;
36 De íme, már nem volt ott, amikor visszatértem, kerestem és nem találtam.
37 Ügyelj az ártatlanságra és figyelj az igazságra: mert a békés embernek van jövője,
38 De egy szálig elvesznek a gonoszok, a bűnösök jövője pusztulás.
39 Megsegíti az Úr az igazakat, oltalmazójuk a szorongatás idején.
40 Megsegíti őket az Úr és megszabadítja, megmenti a bűnösöktől és megsegíti őket, mert őbenne reméltek.