A zsoltárok könyve 132

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Zarándok-ének. Emlékezzél meg, Uram, Dávidról, és minden gyötrődéséről,	1 [Ein Wallfahrtslied.] O Herr, denk an David, denk an all seine Mühen,
2 arról, hogy megesküdött az Úrnak, fogadalmat tett Jákob erős Istenének:	2 wie er dem Herrn geschworen, dem starken Gott Jakobs gelobt hat:
3 »Nem lépek be házam sátorába, nem megyek föl fekvőhelyem nyugalmába,	3 «Nicht will ich mein Zelt betreten noch mich zur Ruhe betten,
4 nem engedem szememet aludni, pilláimat szunnyadozni,	4 nicht Schlaf den Augen gönnen noch Schlummer den Lidern,
5 amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob erős Istenének!«	5 bis ich eine Stätte finde für den Herrn, eine Wohnung für den starken Gott Jakobs.»
6 Íme, hallottuk, hogy Efratában volt, és rátaláltunk Jaár mezején.	6 Wir hörten von seiner Lade in Efrata, fanden sie im Gefilde von Jíar.
7 Lépjünk be az ő hajlékába, boruljunk le lábának zsámolyához!	7 Lasst uns hingehen zu seiner Wohnung und niederfallen vor dem Schemel seiner Füße!
8 Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és a te hatalmad ládája!	8 Erheb dich, Herr, komm an den Ort deiner Ruhe, du und deine machtvolle Lade!
9 Papjaid öltözzenek igazságba, szentjeid pedig ujjongjanak.	9 Deine Priester sollen sich bekleiden mit Gerechtigkeit und deine Frommen sollen jubeln.
10 Dávidért, a te szolgádért, ne vesd meg fölkentednek színét!	10 Weil David dein Knecht ist, weise deinen Gesalbten nicht ab!
11 Igaz esküt tett az Úr Dávidnak s azt nem másítja meg: »Ágyékod gyümölcsét ültetem királyi székedbe.	11 Der Herr hat David geschworen, einen Eid, den er niemals brechen wird: «Einen Spross aus deinem Geschlecht will ich setzen auf deinen Thron.
12 Ha fiaid megtartják szövetségemet, s e törvényeimet, amelyekre megtanítom őket, fiaik is mindenkor trónodon ülnek majd.«	12 Wenn deine Söhne meinen Bund bewahren, mein Zeugnis, das ich sie lehre, dann sollen auch ihre Söhne auf deinem Thron sitzen für immer.»
13 Mert Siont választotta ki az Úr, lakásául azt választotta.	13 Denn der Herr hat den Zion erwählt, ihn zu seinem Wohnsitz erkoren:
14 »Ez lesz a nyugvóhelyem mindörökre, itt lesz a lakásom, mert ezt szeretem.	14 «Das ist für immer der Ort meiner Ruhe; hier will ich wohnen, ich hab ihn erkoren.
15 Özvegyeit áldva megáldom, szegényeit jóllakatom kenyérrel.	15 Zions Nahrung will ich reichlich segnen, mit Brot seine Armen sättigen.
16 Papjait felruházom segítségemmel, s ujjongva ujjonganak majd szentjei.	16 Seine Priester will ich bekleiden mit Heil, seine Frommen sollen jauchzen und jubeln.
17 Dávid hatalmát itt növelem meg, fölkentemnek fáklyát készítek.	17 Dort lasse ich Davids Macht erstarken und stelle für meinen Gesalbten ein Licht auf.
18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta azonban ragyogni fog koronája.«	18 Ich bedecke seine Feinde mit Schande; doch auf ihm erglänzt seine Krone.»