A zsoltárok könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	CATHOLIC PUBLIC DOMAIN
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Az Úrban bízom én. Hogyan mondhatjátok nekem: »Menekülj a hegyekbe, mint a veréb!	1 Unto the end. For the octave. A Psalm of David.
2 Mert íme a bűnösök kifeszítették az íjat, a húrra illesztették nyilaikat, hogy lenyilazzák a sötétben az egyenes szívűeket.	2 Save me, O Lord, because holiness has passed away, because truths have been diminished, before the sons of men.
3 Ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet akkor az igaz?«	3 They have been speaking emptiness, each one to his neighbor; they have been speaking with deceitful lips and a duplicitous heart.
4 Szent templomában van az Úr, áll az egekben az Úr trónusa. A szegényre tekint a szeme, az emberek fiait vizsgálja pillantása.	4 May the Lord scatter all deceitful lips, along with the tongue that speaks malice.
5 Megvizsgálja az Úr az igazat s az istentelent; Saját lelkét gyűlöli, aki szereti a gonoszságot.	5 They have said: “We will magnify our tongue; our lips belong to us. What is Lord to us?”
6 Parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre, és szélvihar lesz kelyhük osztályrésze.	6 Because of the misery of the destitute and the groaning of the poor, now I will arise, says the Lord. I will place him in safety. I will act faithfully toward him.
7 Mert igaz az Úr s az igazságot kedveli, az igazak láthatják majd arcát.	7 The eloquence of the Lord is pure eloquence, silver tested by fire, purged from the earth, refined seven times.
	8 You, O Lord, will preserve us, and you will guard us from this generation into eternity.
	9 The impious wander aimlessly. According to your loftiness, you have multiplied the sons of men.