A zsoltárok könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Az Úrban bízom én. Hogyan mondhatjátok nekem: »Menekülj a hegyekbe, mint a veréb!	1 Du maître de chant. De David. En Yahvé j'ai mon abri. Comment dites-vous à mon âme: "Fuis à tamontagne, passereau.
2 Mert íme a bűnösök kifeszítették az íjat, a húrra illesztették nyilaikat, hogy lenyilazzák a sötétben az egyenes szívűeket.	2 "Vois les impies bander leur arc, ils ajustent leur flèche à la corde pour viser dans l'ombre lescoeurs droits;
3 Ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet akkor az igaz?«	3 si les fondations sont ruinées, que peut le juste?"
4 Szent templomában van az Úr, áll az egekben az Úr trónusa. A szegényre tekint a szeme, az emberek fiait vizsgálja pillantása.	4 Yahvé dans son palais de sainteté, Yahvé, dans les cieux est son trône; ses yeux contemplent lemonde, ses paupières éprouvent les fils d'Adam.
5 Megvizsgálja az Úr az igazat s az istentelent; Saját lelkét gyűlöli, aki szereti a gonoszságot.	5 Yahvé éprouve le juste et l'impie. Qui aime la violence, son âme le hait.
6 Parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre, és szélvihar lesz kelyhük osztályrésze.	6 Il fera pleuvoir sur les impies charbons de feu et soufre et dans leur coupe un vent de flamme pourleur part.
7 Mert igaz az Úr s az igazságot kedveli, az igazak láthatják majd arcát.	7 Yahvé est juste, il aime la justice, les coeurs droits contempleront sa face.