A zsoltárok könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Az Úrban bízom én. Hogyan mondhatjátok nekem: »Menekülj a hegyekbe, mint a veréb!	1 Au maître de chant. De David. Je me confie dans le Seigneur; pourquoi donc me dites-vous: “Fuyez, oiseaux, vers vos montagnes
2 Mert íme a bűnösök kifeszítették az íjat, a húrra illesztették nyilaikat, hogy lenyilazzák a sötétben az egyenes szívűeket.	2 c’est l’heure où les méchants bandent leur arc, ajustent la flèche sur la corde et visent dans l’ombre les hommes au cœur droit”.
3 Ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet akkor az igaz?«	3 Quand les fondations sont en ruine, que peut faire le juste?
4 Szent templomában van az Úr, áll az egekben az Úr trónusa. A szegényre tekint a szeme, az emberek fiait vizsgálja pillantása.	4 Le Seigneur est dans son saint temple il est, lui et son trône, dans les cieux. De ses yeux il contemple le monde, il observe les fils d’Adam.
5 Megvizsgálja az Úr az igazat s az istentelent; Saját lelkét gyűlöli, aki szereti a gonoszságot.	5 Le Seigneur pèse le cœur du juste et du mauvais, il déteste ceux qui aiment la violence.
6 Parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre, és szélvihar lesz kelyhük osztályrésze.	6 Il fera pleuvoir sur les méchants le soufre et les charbons ardents. Un prix leur est réservé: c’est le souffle de feu.
7 Mert igaz az Úr s az igazságot kedveli, az igazak láthatják majd arcát.	7 Le Seigneur est juste et il aime la justice, ceux qui sont droits verront sa face.