A zsoltárok könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Az Úrban bízom én. Hogyan mondhatjátok nekem: »Menekülj a hegyekbe, mint a veréb!	1 Magistro chori. David. In Domino confido, quomodo dicitis animae meae: “ Transmigra in montem sicut passer!
2 Mert íme a bűnösök kifeszítették az íjat, a húrra illesztették nyilaikat, hogy lenyilazzák a sötétben az egyenes szívűeket.	2 Quoniam ecce peccatores intenderunt arcum, paraverunt sagittas suas super nervum, ut sagittent in obscuro rectos corde.
3 Ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet akkor az igaz?«	3 Quando fundamenta evertuntur, iustus quid faciat? ”.
4 Szent templomában van az Úr, áll az egekben az Úr trónusa. A szegényre tekint a szeme, az emberek fiait vizsgálja pillantása.	4 Dominus in templo sancto suo, Dominus, in caelo sedes eius. Oculi eius in pauperem respiciunt, palpebrae eius interrogant filios hominum.
5 Megvizsgálja az Úr az igazat s az istentelent; Saját lelkét gyűlöli, aki szereti a gonoszságot.	5 Dominus interrogat iustum et impium; qui autem diligit iniquitatem, odit anima eius.
6 Parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre, és szélvihar lesz kelyhük osztályrésze.	6 Pluet super peccatores carbones ignis et sulphur; et spiritus procellarum pars calicis eorum.
7 Mert igaz az Úr s az igazságot kedveli, az igazak láthatják majd arcát.	7 Quoniam iustus Dominus et iustitias dilexit, recti videbunt vultum eius.