A zsoltárok könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Az Úrban bízom én. Hogyan mondhatjátok nekem: »Menekülj a hegyekbe, mint a veréb!	1 Del maestro de coro. De David. En Yahveh me cobijo; ¿cómo decís a mi alma: «Huye, pájaro, a tu monte?
2 Mert íme a bűnösök kifeszítették az íjat, a húrra illesztették nyilaikat, hogy lenyilazzák a sötétben az egyenes szívűeket.	2 «He aquí que los impíos tensan su arco, ajustan a la cuerda su saeta, para tirar en la sombra a los de recto corazón.
3 Ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet akkor az igaz?«	3 Si están en ruinas los cimientos, ¿que puede hacer el justo?»
4 Szent templomában van az Úr, áll az egekben az Úr trónusa. A szegényre tekint a szeme, az emberek fiait vizsgálja pillantása.	4 Yahveh en su Templo santo, Yahveh, su trono está en los cielos; ven sus ojos el mundo, sus párpados exploran a los hijos de Adán.
5 Megvizsgálja az Úr az igazat s az istentelent; Saját lelkét gyűlöli, aki szereti a gonoszságot.	5 Yahveh explora al justo y al impío; su alma odia a quien ama la violencia.
6 Parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre, és szélvihar lesz kelyhük osztályrésze.	6 ¡Llueva sobre los impíos brasas y azufre, y un viento abrasador por porción de su copa!
7 Mert igaz az Úr s az igazságot kedveli, az igazak láthatják majd arcát.	7 Que es justo Yahveh y lo justo ama, los rectos contemplarán su rostro.