A zsoltárok könyve 107

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.	1 Cantico a esso David.
2 Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, akiket megszabadított az ellenség kezéből,	2 Iddio, apparecchiato è il mio cuore; apparecchiato è il cuore mio; canterò, e salmeggerò nella mia gloria.
3 s egybegyűjtött az országokból, napkeletről és nyugatról, északról és délről.	3 Lèvati [gloria mia; lèvati] salterio e citara; leverommi per tempo.
4 Kietlen pusztában bolyongtak, nem találtak utat lakott város felé.	4 A te confesserò ne' popoli, Signore; e loderò te nelle nazioni.
5 Éhséget és szomjúságot szenvedtek, a lélek elepedt bennük.	5 Come è grande sopra li cieli la misericordia tua, e insino alle nubi la verità tua.
6 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.	6 Lèvati, Signore, sopra li cieli; e sopra ogni terra è la gloria tua;
7 Ráterelte őket a helyes útra, és lakott városhoz jutottak.	7 acciò siano liberati li diletti tuoi. Con la tua destra fammi salvo, ed esaudi me.
8 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,	8 Iddio ha parlato nel santo suo. Rallegrarommi (nel Salvatore) e dividerò la Sichima, e mensurarò la valle de' tabernacoli.
9 mert a szomjazók elteltek és az éhezőket eltöltötte minden jóval.	9 Mio è Galaad, e mio è Manasse; ed Efraim ricevitore del mio capo. Iuda è mio re;
10 Sötétségben, a halál árnyékában ültek, vasra verve, nyomorban,	10 Moab vaso della mia speranza. Nell' Idumea stenderò il mio calzamento; a me gli estranei sono fatti amici.
11 mert ellene szegültek Isten szavának, és megvetették a Fölséges tanácsát.	11 Chi mi ritornerà nella città fortificata? chi mi ritornerà insino a Idumea?
12 Ezért nyomorúsággal törte meg szívüket, elestek és nem volt, aki fölsegítse őket.	12 Non sarai tu, Signore, che ne hai suspetti? E non uscirai, o Dio, nelle virtù nostre?
13 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.	13 A noi dona l'aiuto della tribulazione; però che vana è la salute delli uomini.
14 Kihozta őket a sötétségből s a halál árnyékából, és összetörte bilincseiket.	14 In Dio faremo la virtù; e lui a niente reducerà li nemici nostri.
15 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
16 hogy összetörte az érckapukat, s összezúzta a vas-zárakat.
17 Balgaságba estek gonoszságuk útján, nyomorba jutottak hamisságuk miatt.
18 Minden étket megutált a lelkük, s a halál kapuihoz közeledtek.
19 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
20 Elküldte igéjét és meggyógyította őket, és kimentette őket a sírveremből.
21 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
22 mutassanak be neki hálaáldozatot, és hirdessék ujjongva tetteit.
23 Amikor hajókon tengerre szálltak, s a nagy vizeken kereskedtek,
24 látták az Úr cselekedeteit, csodatetteit a tenger mélységeivel.
25 Szavára szélvész keletkezett, s az magasra verte a hullámokat.
26 Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek; Kétségbeestek a veszedelemben.
27 Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcsességük odalett.
28 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
29 A szélvészt szellővé változtatta, és lecsendesedtek a habok.
30 És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett, elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek.
31 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért;
32 Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének tanácsában.
33 Folyóvizeket tett pusztasággá, vízforrásokat sivataggá,
34 termékeny földet szikes pusztává lakóinak gonoszsága miatt.
35 De tóvá változtatott sivatagot, és vizek forrásává olyan földet, amelyen víz nem volt.
36 Éhezőket telepített le ott és lakóhelyül várost építettek.
37 Bevetették a mezőket, szőlőt ültettek, és bőséges termésre tettek szert.
38 Megáldotta őket, nagyon megsokasodtak, s nagyszámú állatot adott nekik.
39 Majd megfogyatkoztak és nyomorogtak a bajok és a fájdalmak súlya alatt.
40 Gyalázatot bocsátott az előkelőkre, és bolyongani hagyta őket úttalan utakon.
41 De kisegítette az ínségből a szegényeket, és juhnyájakhoz tette hasonlóvá nemzetségeiket.
42 Látják ezt az igazak és örvendeznek, és befogja száját minden gonoszság.
43 Ki olyan bölcs, hogy fölfogná ezeket, és megértené az Úr irgalmasságát?