Jób könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Allora Giobbe rispose:
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?	2 "Fino a quando mi tormenterete e mi affliggerete con i vostri discorsi?
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.	3 Sono già dieci volte che mi ingiuriate; non avete vergogna di torturarmi?
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.	4 Anche se fosse vero che ho mancato, su di me ricadrebbe il mio errore.
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.	5 Se realmente volete prevalere contro di me, rimproverandomi ciò di cui ho vergogna,
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.	6 sappiate, dunque, che Dio mi ha fatto torto e mi ha impigliato nella sua rete.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.	7 Ecco, se grido contro la violenza, non ricevo risposta; se invoco aiuto, non mi si fa giustizia.
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.	8 Mi ha sbarrato la strada perché non possa passare, sui miei sentieri ha sparso le tenebre.
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.	9 Mi ha spogliato del mio onore, mi ha tolto il diadema dal capo.
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.	10 Mi demolisce da ogni parte e devo andarmene, sradica come un albero la mia speranza.
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.	11 La sua ira si è infiammata contro di me e mi considera come un avversario.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.	12 Giungono in massa le sue schiere, si spianano un accesso contro di me e pongono l'assedio intorno alla mia tenda.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;	13 I miei fratelli si sono allontanati da me e i miei conoscenti mi si sono fatti estranei.
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;	14 Scomparsi sono i miei parenti e familiari; mi hanno dimenticato gli ospiti di casa.
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;	15 Le mie ancelle mi trattano come un estraneo, sono un forestiero ai loro occhi.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;	16 Chiamo il mio servo ed egli non risponde; devo supplicarlo con la mia bocca.
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;	17 Il mio fiato ripugna a mia moglie; sono diventato fetido per i figli di mia madre.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;	18 Anche i monelli mi disprezzano, mi insultano, se provo ad alzarmi.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.	19 Mi hanno in orrore tutti i miei confidenti, e quelli che amavo si sono rivoltati contro di me.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.	20 Le mie ossa si attaccano alla pelle e alla carne e sono rimasto solo con la pelle dei miei denti.
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.	21 Pietà di me, pietà di me, amici miei, perché la mano di Dio mi ha colpito.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?	22 Perché mi perseguitate come fa Dio e non siete mai sazi della mia carne?
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,	23 Ah, se si scrivessero le mie parole, se si fissassero in un libro;
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!	24 con stilo di ferro e di piombo fossero scolpite per sempre sul sasso!
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;	25 Io so che il mio Vendicatore è vivo e che, ultimo, si ergerà sulla polvere!
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;	26 Dopo che questa mia pelle sarà distrutta, già senza la mia carne vedrò Dio.
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!	27 Io lo vedrò, io stesso; i miei occhi lo contempleranno, e non un altro. Le mie viscere si disfanno dentro di me.
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’	28 Se dite: "Come lo perseguiteremo, e quale pretesto di processo troveremo in lui?",
29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«	29 temete per voi la spada, perché questi sono delitti di spada, e saprete che esiste un giudizio".