Jób könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Giobbe allora rispose:
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?	2 Fino a quando mi tormenterete e mi opprimerete con le vostre parole?
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.	3 Son dieci volte che mi insultate e mi maltrattate senza pudore.
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.	4 È poi vero che io abbia mancato e che persista nel mio errore?
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.	5 Non è forse vero che credete di vincere contro di me, rinfacciandomi la mia abiezione?
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.	6 Sappiate dunque che Dio mi ha piegato e mi ha avviluppato nella sua rete.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.	7 Ecco, grido contro la violenza, ma non ho risposta, chiedo aiuto, ma non c'è giustizia!
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.	8 Mi ha sbarrato la strada perché non passi e sul mio sentiero ha disteso le tenebre.
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.	9 Mi ha spogliato della mia gloria e mi ha tolto dal capo la corona.
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.	10 Mi ha disfatto da ogni parte e io sparisco, mi ha strappato, come un albero, la speranza.
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.	11 Ha acceso contro di me la sua ira e mi considera come suo nemico.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.	12 Insieme sono accorse le sue schiere e si sono spianata la strada contro di me; hanno posto l'assedio intorno alla mia tenda.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;	13 I miei fratelli si sono allontanati da me, persino gli amici mi si sono fatti stranieri.
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;	14 Scomparsi sono vicini e conoscenti, mi hanno dimenticato gli ospiti di casa;
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;	15 da estraneo mi trattano le mie ancelle, un forestiero sono ai loro occhi.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;	16 Chiamo il mio servo ed egli non risponde, devo supplicarlo con la mia bocca.
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;	17 Il mio fiato è ripugnante per mia moglie e faccio schifo ai figli di mia madre.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;	18 Anche i monelli hanno ribrezzo di me: se tento d'alzarmi, mi danno la baia.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.	19 Mi hanno in orrore tutti i miei confidenti: quelli che amavo si rivoltano contro di me.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.	20 Alla pelle si attaccano le mie ossa e non è salva che la pelle dei miei denti.
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.	21 Pietà, pietà di me, almeno voi miei amici, perché la mano di Dio mi ha percosso!
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?	22 Perché vi accanite contro di me, come Dio, e non siete mai sazi della mia carne?
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,	23 Oh, se le mie parole si scrivessero, se si fissassero in un libro,
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!	24 fossero impresse con stilo di ferro sul piombo, per sempre s'incidessero sulla roccia!
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;	25 Io lo so che il mio Vendicatore è vivo e che, ultimo, si ergerà sulla polvere!
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;	26 Dopo che questa mia pelle sarà distrutta, senza la mia carne, vedrò Dio.
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!	27 Io lo vedrò, io stesso, e i miei occhi lo contempleranno non da straniero. Le mie viscere si consumano dentro di me.
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’	28 Poiché dite: "Come lo perseguitiamo noi, se la radice del suo danno è in lui?",
29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«	29 temete per voi la spada, poiché punitrice d'iniquità è la spada, affinché sappiate che c'è un giudice.