Jób könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	CATHOLIC PUBLIC DOMAIN
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 But Job answered by saying:
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?	2 How long will you afflict my soul and wear me down with words?
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.	3 So, ten times you confound me and are not ashamed to oppress me.
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.	4 Now, of course, if I have been ignorant, my ignorance will be with me.
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.	5 But you have risen up against me, and you accuse me to my disgrace.
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.	6 At least now you should understand that God has not afflicted me with a balanced judgment, though he has encompassed me with his scourges.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.	7 Behold, I will cry out, enduring violence, and no one will hear. I will announce loudly, but there is no one who may judge.
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.	8 He has hemmed in my path, and I cannot pass; he has added darkness to my difficult path.
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.	9 He has plundered me of my glory, and he has stolen the crown from my head.
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.	10 He has destroyed me on every side, and I am lost, and, like an uprooted tree, he has taken away my hope.
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.	11 His fury has raged against me, and in this way he has treated me like his enemy.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.	12 His troops have gathered together, and they have made their way to me, and they have besieged my tabernacle all around.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;	13 He has put my brothers far from me, and my friends have withdrawn from me like strangers.
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;	14 My kinsmen have forsaken me, and those who knew me, have forgotten me.
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;	15 The inhabitants of my house and my maidservants treat me just as if I were a stranger, and I have been like an sojourner in their eyes.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;	16 I called my servant, and he did not respond; I pleaded with him with my own mouth.
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;	17 My wife has shuddered at my breath, and I have begged the sons of my loins.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;	18 Even the foolish have looked down on me, and, when I withdrew from them, they spoke ill of me.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.	19 Those who were sometime my counselors, treat me like an abomination; and he whom I valued the most has turned against me.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.	20 Since my flesh has been consumed, my bone adheres to my skin, and only my lips have been left around my teeth.
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.	21 Have mercy on me, have compassion on me, at least you my friends, because the hand of the Lord has touched me.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?	22 Why do you pursue me just as God does, and satiate yourselves with my flesh?
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,	23 Who will grant to me that my words may be written down? Who will grant to me that they may be inscribed in a book,
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!	24 with an iron pen and a plate of lead, or else be carved in stone?
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;	25 For I know that my Redeemer lives, and on the last day I will rise out of the earth.
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;	26 And I will be enveloped again with my skin, and in my flesh I will see my God.
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!	27 It is he whom I myself will see, and he whom my eyes will behold, and no other. This, my hope, has taken rest in my bosom.
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’	28 Why then do you now say: “Let us pursue him, and let us find a basis to speak against him?”
29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«	29 So then, flee from the face of the sword, for the sword is the avenger of iniquities; but know this: there is to be a judgment.