Jób könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Job respondió, diciendo:
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?	2 ¿Hasta cuándo me va a afligir y me van a torturar con sus palabras?
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.	3 Ya es la décima vez que me ultrajan, que me maltratan desvergonzadamente.
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.	4 Aunque fuera verdad que cometí un error, mi error me concierne sólo a mí.
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.	5 Ustedes se envalentonan contra mí y me imputan mi ignominia:
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.	6 pero sepan que es Dios el que me agravia y que él me ha envuelto en su red.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.	7 Si grito: «¡Violencia!», no tengo respuesta; si pido auxilio, no se hace justicia.
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.	8 El cercó mi camino y no puedo pasar; cubrió de tinieblas mi sendero.
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.	9 Me ha despojado de mi honor y quitó la corona de mi cabeza.
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.	10 Me demolió por completo, y ya me voy; arrancó, como un árbol, mi esperanza.
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.	11 Encendió su indignación contra mí y me trató como a su enemigo.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.	12 Sus escuadrones llegaron en tropel, se abrieron camino hasta mí y acamparon alrededor de mi carpa.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;	13 Mis hermanos se alejaron de mí y soy un extraño para mis amigos.
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;	14 Desaparecieron mis allegados y familiares, me olvidaron
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;	15 los huéspedes de mi casa. Mis servidoras me consideran un extraño, me he convertido en un intruso para ellas.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;	16 Llamo a mi servidor, y no responde, aunque se lo pida por favor.
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;	17 Mi mujer siente asco de mi aliento, soy repugnante para los hijos de mis entrañas.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;	18 Hasta los niños pequeños me desprecian: cuando me levanto, se burlan de mí.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.	19 Mis amigos íntimos me abominan, los que yo amaba se vuelven contra mí.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.	20 Los huesos se me pegan a la piel y se me desprenden los dientes de las envías.
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.	21 ¡Apiádense, apiádense de mí, amigos míos, porque me ha herido la mano de Dios!
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?	22 ¿Por qué ustedes me persiguen como Dios y no terminan de saciarse con mi carne?
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,	23 ¡Ah, si se escribieran mis palabras y se las grabara en el bronce;
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!	24 si con un punzón de hierro y plomo fueran esculpidas en la roca para siempre!
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;	25 Porque yo sé que mi Redentor vive y que él, el último, se alzará sobre el polvo
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;	26 Y después que me arranquen esta piel, yo, con mi propia carne, veré a Dios.
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!	27 Sí, yo mismo lo veré, lo contemplarán mis ojos, no los de un extraño. ¡Mi corazón se deshace en mi pecho!
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’	28 Si ustedes dicen: «¿Cómo lo perseguiremos y qué pretexto encontraremos para procesarlo?»,
29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«	29 teman que la espada los hiera a ustedes mismos, porque esas son culpas dignas de la espada: y entonces sabrán que hay un juez.