Jób könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Then Job answered and said,
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?	2 How long will ye vex my soul, and break me in pieces with words?
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.	3 These ten times have ye reproached me: ye are not ashamed that ye make yourselves strange to me.
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.	4 And be it indeed that I have erred, mine error remaineth with myself.
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.	5 If indeed ye will magnify yourselves against me, and plead against me my reproach:
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.	6 Know now that God hath overthrown me, and hath compassed me with his net.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.	7 Behold, I cry out of wrong, but I am not heard: I cry aloud, but there is no judgment.
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.	8 He hath fenced up my way that I cannot pass, and he hath set darkness in my paths.
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.	9 He hath stripped me of my glory, and taken the crown from my head.
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.	10 He hath destroyed me on every side, and I am gone: and mine hope hath he removed like a tree.
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.	11 He hath also kindled his wrath against me, and he counteth me unto him as one of his enemies.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.	12 His troops come together, and raise up their way against me, and encamp round about my tabernacle.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;	13 He hath put my brethren far from me, and mine acquaintance are verily estranged from me.
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;	14 My kinsfolk have failed, and my familiar friends have forgotten me.
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;	15 They that dwell in mine house, and my maids, count me for a stranger: I am an alien in their sight.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;	16 I called my servant, and he gave me no answer; I intreated him with my mouth.
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;	17 My breath is strange to my wife, though I intreated for the children's sake of mine own body.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;	18 Yea, young children despised me; I arose, and they spake against me.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.	19 All my inward friends abhorred me: and they whom I loved are turned against me.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.	20 My bone cleaveth to my skin and to my flesh, and I am escaped with the skin of my teeth.
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.	21 Have pity upon me, have pity upon me, O ye my friends; for the hand of God hath touched me.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?	22 Why do ye persecute me as God, and are not satisfied with my flesh?
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,	23 Oh that my words were now written! oh that they were printed in a book!
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!	24 That they were graven with an iron pen and lead in the rock for ever!
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;	25 For I know that my redeemer liveth, and that he shall stand at the latter day upon the earth:
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;	26 And though after my skin worms destroy this body, yet in my flesh shall I see God:
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!	27 Whom I shall see for myself, and mine eyes shall behold, and not another; though my reins be consumed within me.
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’	28 But ye should say, Why persecute we him, seeing the root of the matter is found in me?
29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«	29 Be ye afraid of the sword: for wrath bringeth the punishments of the sword, that ye may know there is a judgment.