Jób könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Ma Giobbe rispose, e disse:
2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?	2 Sino a quando affliggerete voi l'anima mia, e mi struggerete co' vostri ragionamenti?
3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.	3 Ecco che per la decima volta voi mi svergognate, e non avete rossore di opprimermi.
4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.	4 Certamente quando io sia nell'ignoranza, l'ignoranza mia resterà con me.
5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.	5 Ma voi vi alzate contro di me, e mi rimproverate le mie umiliazioni.
6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.	6 Almeno adesso intendete, che Dio non per elletto di suo retto giudicio mi ha afflitto, e mi ha investito co' suoi flagelli.
7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.	7 Se violentato ad alta voce io mi querelo, nissuno ascolta, e se getto strida nissuno mi fa ragione.
8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.	8 Egli mi ha serrata da tutte parti la strada, onde non ho passaggio, ed ha ingombrato di tenebre il mio cammino.
9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.	9 Mi ha spogliato della mia gloria, e mi ha levata di capo la mia corona.
10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.	10 Egli d'ogni parte mi strugge, ed io perisco, ed ogni speranza a me toglie come a pianta che è sradicata.
11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.	11 Il suo furore arde contro di me, ed ei mi ha trattato come nemico.
12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.	12 Son venute tutte insieme le sue milizie, e si sono fatta strada sopra di me, ed hanno assediata la mia casa da ogni lato.
13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;	13 Ha tenuti lungi da me i miei fratelli, e i miei familiari si son ritirati da me quasi fossero estranei.
14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;	14 I miei parenti mi han lasciato in abbandono, e chiunque mi conosceva si è scordato di me.
15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;	15 Quelli che nella casa mia abitavano, e le mie serve, mi han riguardato, come uomo non più veduto, e agli occhi loro comparisco come straniero.
16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;	16 Chiamai il mio servo, e non mi rispose, benché di propria bocca il pregassi.
17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;	17 La mia moglie ha avuto a schifo il mio alito; e a' miei figliuoli lo porgeva preghiere.
18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;	18 Gli stolti ancora mi dispregiavano, e dietro alle mie spalle sparlavan di me.
19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.	19 Quelli che erano una volta miei consiglieri mi hanno in abominio, e l'amico più caro mi ha voltato le spalle.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.	20 Le ossa mie, consunte le carni, stanno attaccate alla pelle, e le sole labbra sono rimase attorno a' miei denti.
21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.	21 Abbiate pietà di me, abbiate di me pietà almen voi, amici miei, perocché la man del Signore mi ha percosso.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?	22 Perché mi perseguitate voi come fa Dio, e vi satollate delle mie carni.
23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,	23 Chi mi darà, che siano scritte le mie parole? Chi mi darà, che siano impresse in un libro con istile di ferro,
24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!	24 E scolpite rimangano in tavola di piombo, ovver sulla pietra collo scalpello?
25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;	25 Imperocché io so, che vive il mio Redentore, e che nell'ultimo giorno io risorgerò della terra:
26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;	26 E di nuovo sarò rivestito di questa mia pelle, e nella mia carne vedrò il mio Dio,
27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!	27 Cui vedrò io medesimo, e non un altro, e in cui fisserò io stesso i miei occhi: questa è la speranza che nel mio seno io tengo riposta.
28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’	28 Perché adunque dite voi ora: Perseguitiamolo, e attacchiamoci alle sue parole per accusarlo?
29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«	29 Fuggite adunque il lampeggiar della spada; perocché spada vi è ultrice delle iniquità: sappiate che v'ha un giudizio.