Livre de Job 29

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job continua de s'exprimer en sentences et dit:	1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
2 Qui me fera revivre les mois d'antan, ces jours où Dieu veillait sur moi,	2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
3 où sa lampe brillait sur ma tête et sa lumière me guidait dans les ténèbres!	3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
4 Puissé-je revoir les jours de mon automne, quand Dieu protégeait ma tente,	4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
5 que Shaddaï demeurait avec moi et que mes garçons m'entouraient;	5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
6 quand mes pieds baignaient dans le laitage, et du rocher coulaient des ruisseaux d'huile!	6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
7 Si je sortais vers la porte de la ville, si j'installais mon siège sur la place,	7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
8 à ma vue, les jeunes gens se retiraient, les vieillards se mettaient debout.	8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
9 Les notables arrêtaient leurs discours et mettaient la main sur leur bouche.	9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
10 La voix des chefs s'étouffait et leur langue se collait au palais.	10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
11 A m'entendre, on me félicitait, à me voir, on me rendait témoignage.	11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
12 Car je délivrais le pauvre en détresse et l'orphelin privé d'appui.	12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
13 La bénédiction du mourant se posait sur moi et je rendais la joie au coeur de la veuve.	13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
14 J'avais revêtu la justice comme un vêtement, j'avais le droit pour manteau et turban.	14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
15 J'étais les yeux de l'aveugle, les pieds du boiteux.	15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
16 C'était moi le père des pauvres; la cause d'un inconnu, je l'examinais.	16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.
17 Je brisais les crocs de l'homme inique, d'entre ses dents j'arrachais sa proie.	17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
18 Et je disais: "Je mourrai dans ma fierté, après des jours nombreux comme le sable.	18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
19 Mes racines ont accès à l'eau, la rosée se dépose la nuit sur mon feuillage.	19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,
20 Ma gloire sera toujours nouvelle et dans ma main mon arc reprendra force.	20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
21 Ils m'écoutaient, dans l'attente, silencieux pour entendre mon avis.	21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
22 Quand j'avais parlé, nul ne répliquait, et sur eux, goutte à goutte, tombaient mes paroles.	22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
23 Ils m'attendaient comme la pluie, leur bouche s'ouvrait comme pour l'ondée tardive.	23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
24 Si je leur souriais, ils n'osaient y croire, ils recueillaient sur mon visage tout signe de faveur.	24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
25 Je leur indiquais la route en siégeant à leur tête, tel un roi installé parmi ses troupes, et je les menaispartout à mon gré.	25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.