Iacobi 1

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Jacobus, Dei et Domini nostri Jesu Christi servus, duodecim tribubus, quæ sunt in dispersione, salutem.	1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek!
2 Omne gaudium existimate fratres mei, cum in tentationes varias incideritis :	2 Mindig örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle kísértésbe estek,
3 scientes quod probatio fidei vestræ patientiam operatur.	3 hiszen tudjátok, hogy a hitetek megpróbálása álhatatosságot szerez.
4 Patientia autem opus perfectum habet : ut sitis perfecti et integri in nullo deficientes.	4 Az álhatatosság pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és hibátlanok legyetek.
5 Si quis autem vestrum indiget sapientia, postulet a Deo, qui dat omnibus affluenter, et non improperat : et dabitur ei.	5 Ha pedig valaki közületek szűkölködik bölcsességben, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad, szemrehányás nélkül meg fogja adni neki.
6 Postulet autem in fide nihil hæsitans : qui enim hæsitat, similis est fluctui maris, qui a vento movetur et circumfertur :	6 De ne kételkedve, hanem hittel kérje, mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, amelyet a szél fölver, és ide-oda hajszol.
7 non ergo æstimet homo ille quod accipiat aliquid a Domino.	7 Az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól,
8 Vir duplex animo inconstans est in omnibus viis suis.	8 hiszen kettős lelkű és minden útján állhatatlan ember.
9 Glorietur autem frater humilis in exaltatione sua :	9 Az alacsony sorsú testvér azzal dicsekedjék, hogy Isten felmagasztalta,
10 dives autem in humilitate sua, quoniam sicut flos fœni transibit ;	10 a gazdag viszont azzal, hogy megalázta, mert el fog tűnni, mint a fű virága.
11 exortus est enim sol cum ardore, et arefecit fœnum, et flos ejus decidit, et decor vultus ejus deperiit : ita et dives in itineribus suis marcescet.	11 Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ő útján.
12 Beatus vir qui suffert tentationem : quoniam cum probatus fuerit, accipiet coronam vitæ, quam repromisit Deus diligentibus se.	12 Boldog az az ember, aki a próbatételt elviseli, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért.
13 Nemo cum tentatur, dicat quoniam a Deo tentatur : Deus enim intentator malorum est : ipse autem neminem tentat.	13 Senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy »Isten kísért«, mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit.
14 Unusquisque vero tentatur a concupiscentia sua abstractus, et illectus.	14 Mindenkit, aki kísértésbe esik, a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra.
15 Deinde concupiscentia cum conceperit, parit peccatum : peccatum vero cum consummatum fuerit, generat mortem.	15 A kívánság pedig, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz.
16 Nolite itaque errare, fratres mei dilectissimi.	16 Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim!
17 Omne datum optimum, et omne donum perfectum desursum est, descendens a Patre luminum, apud quem non est transmutatio, nec vicissitudinis obumbratio.	17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a fényességek Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.
18 Voluntarie enim genuit nos verbo veritatis, ut simus initium aliquod creaturæ ejus.	18 Szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének.
19 Scitis, fratres mei dilectissimi. Sit autem omnis homo velox ad audiendum : tardus autem ad loquendum, et tardus ad iram.	19 Szeretett testvéreim, ti is tudjátok! Legyen minden ember gyors a hallásra, és késedelmes a szólásra, s késedelmes a haragra!
20 Ira enim viri justitiam Dei non operatur.	20 Mert haragjában nem azt teszi az ember, ami Isten előtt igazságos.
21 Propter quod abjicientes omnem immunditiam, et abundantiam malitiæ, in mansuetudine suscipite insitum verbum, quod potest salvare animas vestras.	21 Azért vessetek el minden tisztátalanságot és a különféle gonoszságokat, és fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket.
22 Estote autem factores verbi, et non auditores tantum : fallentes vosmetipsos.	22 Cselekedjetek az ige szerint, s ne csak hallgassátok, önmagatokat ámítva.
23 Quia si quis auditor est verbi, et non factor, hic comparabitur viro consideranti vultum nativitatis suæ in speculo :	23 Mert ha valaki hallgatja az igét és nem cselekszi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a saját arcát a tükörben szemléli;
24 consideravit enim se, et abiit, et statim oblitus est qualis fuerit.	24 ha megnézte magát és elment, rögtön elfelejti, hogy milyen volt.
25 Qui autem perspexerit in legem perfectam libertatis, et permanserit in ea, non auditor obliviosus factus, sed factor operis : hic beatus in facto suo erit.	25 Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad abban, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tette által.
26 Si quis autem putat se religiosum esse, non refrenans linguam suam, sed seducens cor suum, hujus vana est religio.	26 Ha pedig valaki vallásosnak tartja magát, de nem fékezi a nyelvét, hanem megcsalja saját szívét, annak hiábavaló a vallásossága.
27 Religio munda et immaculata apud Deum et Patrem, hæc est : visitare pupillos et viduas in tribulatione eorum, et immaculatum se custodire ab hoc sæculo.	27 Mert ez a tiszta és szeplőtlen vallásosság az Isten és Atya előtt: meglátogatni az árvákat és özvegyeket szorongattatásukban, és önmagunkat szeplőtelenül megőrizni ettől a világtól.