Zachariæ 2

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Et levavi oculos meos, et vidi, et ecce vir, et in manu ejus funiculus mensorum.	1 Aztán felemeltem szememet és íme, négy szarvat láttam.
2 Et dixi : Quo tu vadis ? Et dixit ad me : Ut metiar Jerusalem, et videam quanta sit latitudo ejus, et quanta longitudo ejus.	2 Mikor megkérdeztem az angyalt, aki bennem beszélt: ‘Mik ezek?’ – ő azt mondta nekem: ‘Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát, Izraelt és Jeruzsálemet.’
3 Et ecce angelus qui loquebatur in me egrediebatur, et angelus alius egrediebatur in occursum ejus :	3 Aztán az Úr négy kovácsot mutatott nekem.
4 et dixit ad eum : Curre, loquere ad puerum istum, dicens : Absque muro habitabitur Jerusalem, præ multitudine hominum et jumentorum in medio ejus.	4 Mikor megkérdeztem: ‘Miért jöttek ezek?’ – ő azt felelte: ‘Azok a szarvak azok, amelyek egy szálig szétszórták Júdát, úgy, hogy senki sem emelhette fel közülük fejét; de eljöttek ezek, hogy elrémítsék őket és letörjék azon nemzetek szarvait, amelyek felemelték szarvukat Júda országa ellen, hogy szétszórják.’
5 Et ego ero ei, ait Dominus, murus ignis in circuitu, et in gloria ero in medio ejus.	5 Aztán felemeltem szememet, és íme, egy férfit láttam, kinek kezében mérőzsinór volt.
6 O, o, fugite de terra aquilonis, dicit Dominus, quoniam in quatuor ventos cæli dispersi vos, dicit Dominus.	6 Megkérdeztem: ‘Hová mégy?’ Azt mondta nekem: ‘Jeruzsálemet megmérni, hogy lássam: mennyi a szélessége és mennyi a hosszúsága?’
7 O Sion ! fuge, quæ habitas apud filiam Babylonis :	7 Ekkor az az angyal, aki bennem beszélt, elindult, és egy másik angyal jött elébe,
8 quia hæc dicit Dominus exercituum : Post gloriam misit me ad gentes quæ spoliaverunt vos : qui enim tetigerit vos, tangit pupillam oculi mei :	8 és ennek ő azt mondta: ‘Siess, szólj annak az ifjúnak és mondd: Fal nem övezi majd Jeruzsálem lakóit, oly sok lesz benne az ember és az állat,
9 quia ecce ego levo manum meam super eos, et erunt prædæ his qui serviebant sibi : et cognoscetis quia Dominus exercituum misit me.	9 és én – mondja az Úr –, tüzes fal leszek számára körös-körül, és dicsőségére leszek benne.
10 Lauda et lætare, filia Sion, quia ecce ego venio, et habitabo in medio tui, ait Dominus.	10 Jaj, jaj, meneküljetek Észak földjéről – mondja az Úr –, mert az ég négy szélére szórtalak szét titeket – mondja az Úr. –
11 Et applicabuntur gentes multæ ad Dominum in die illa, et erunt mihi in populum, et habitabo in medio tui : et scies quia Dominus exercituum misit me ad te.	11 Jaj, menekülj, Sion, aki Babilon leányánál laksz,
12 Et possidebit Dominus Judam partem suam in terra sanctificata, et eliget adhuc Jerusalem.	12 mert így szól a Seregek Ura, akinek dicsősége elküldött engem azokhoz a nemzetekhez, amelyek kifosztottak titeket: aki hozzátok nyúl, az én szemem fényéhez nyúl.
13 Sileat omnis caro a facie Domini, quia consurrexit de habitaculo sancto suo.	13 Mert íme, én felemelem ellenük kezemet, és ők prédájává lesznek azoknak, akik szolgáltak nekik; és ti akkor majd megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem.
	14 Ujjongj és örvendj, Sion leánya, mert íme, én majd eljövök és benned lakom – mondja az Úr. –
	15 Azon a napon majd sok nemzet csatlakozik az Úrhoz és az én népemmé lesznek, és én majd nálad lakom; és te majd megtudod, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzád.
	16 És az Úr majd birtokába veszi Júdát, ez az ő osztályrésze lesz a szent földön, és ismét választottjává teszi Jeruzsálemet.
	17 Hallgasson el minden, ami test, az Úr előtt, mert ő immár el is indult szent lakóhelyéről!’