Osee 13

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Loquente Ephraim, horror invasit Israël ; et deliquit in Baal, et mortuus est.	1 Ha Efraim szólt, félelem támadt; nagy tekintélye volt Izraelben. De vétkezett Baállal, és halott lett.
2 Et nunc addiderunt ad peccandum ; feceruntque sibi conflatile de argento suo quasi similitudinem idolorum : factura artificum totum est : his ipsi dicunt : Immolate homines, vitulos adorantes.	2 És ők most ismét vétkeztek; öntött szobrot készítettek maguknak, ezüstbálványokat saját elképzelésük szerint; mesteremberek alkotása az egész, és róluk mondják ők: »Ezeknek áldozzatok!« Borjúkat csókolgatnak az emberek.
3 Idcirco erunt quasi nubes matutina, et sicut ros matutinus præteriens ; sicut pulvis turbine raptus ex area, et sicut fumus de fumario.	3 Ezért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő, és mint a hamar tovatűnő reggeli harmat; mint a pelyva, melyet elragad a szélvész a szérűről, és mint a kémény füstje.
4 Ego autem Dominus Deus tuus, ex terra Ægypti ; et Deum absque me nescies, et salvator non est præter me.	4 »Pedig én, az Úr, Istened vagyok neked Egyiptom földje óta; rajtam kívül Istent nem ismerhetsz, és Szabadító nincsen kívülem.
5 Ego cognovi te in deserto, in terra solitudinis.	5 Én tápláltalak téged a pusztában, a kietlen földön.
6 Juxta pascua sua adimpleti sunt et saturati sunt ; et levaverunt cor suum, et obliti sunt mei.	6 Minél többet legelhettek, annál jobban elteltek, s amint jóllaktak, szívük felfuvalkodott, és rólam megfeledkeztek.
7 Et ego ero eis quasi leæna, sicut pardus in via Assyriorum.	7 De olyan is leszek hozzájuk, mint a nőstény oroszlán, mint a párduc, leselkedem az út mentén.
8 Occurram eis quasi ursa raptis catulis, et dirumpam interiora jecoris eorum, et consumam eos ibi quasi leo : bestia agri scindet eos.	8 Megtámadom őket, mint a kölykefosztott nőstény medve, és szétszaggatom szívük kötelékét, és felfalom őket ott, mint az oroszlán, s a mező vadállata szaggatja szét őket.
9 Perditio tua, Israël : tantummodo in me auxilium tuum.	9 Elpusztítalak, Izrael: ki segíthet rajtad?
10 Ubi est rex tuus ? maxime nunc salvet te in omnibus urbibus tuis ; et judices tui, de quibus dixisti : Da mihi regem et principes.	10 Hisz hol lesz a te királyod? Akkor szabadítson meg ő minden városodban; És hol vannak bíráid, akikről azt mondtad: ‘Adj nekem királyt és fejedelmeket’?
11 Dabo tibi regem in furore meo, et auferam in indignatione mea.	11 Adtam neked királyt, haragomban, és elveszem őt, bosszúságomban.
12 Colligata est iniquitas Ephraim ; absconditum peccatum ejus.	12 Egybe van kötve Efraim gonoszsága, el van téve bűne.
13 Dolores parturientis venient ei : ipse filius non sapiens : nunc enim non stabit in contritione filiorum.	13 Olyan fájdalmak lepik el őt, mint a vajúdó asszonyt, de nem okos gyermek ő, mert nem jön ki a kellő pillanatban a méh száján.
14 De manu mortis liberabo eos ; de morte redimam eos. Ero mors tua, o mors ! morsus tuus ero, inferne ! consolatio abscondita est ab oculis meis.	14 Kiszabadítom én őket a halál kezéből, megváltom őket a haláltól. Halál, hol van a mérged? Alvilág, hol a fullánkod? De a részvét el van rejtve szemem elől!«
15 Quia ipse inter fratres dividet : adducet urentem ventum Dominus de deserto ascendentem, et siccabit venas ejus, et desolabit fontem ejus : et ipse diripiet thesaurum omnis vasis desiderabilis.	15 Bár ő kitűnik testvérei között, rázúdítja az Úr a pusztából támadó égető szelet, s az kiszárítja ereit és kiapasztja forrását, és elrabolja kincsét, elveszi minden drága holmiját.