Jeremiæ 30

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Hoc verbum quod factum est ad Jeremiam a Domino, dicens :	1 Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól:
2 Hæc dicit Dominus Deus Israël, dicens : Scribe tibi omnia verba quæ locutus sum ad te, in libro.	2 »Így szól az Úr, Izrael Istene: Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat az igéket, amelyeket szóltam hozzád!
3 Ecce enim dies veniunt, dicit Dominus, et convertam conversionem populi mei Israël et Juda, ait Dominus : et convertam eos ad terram quam dedi patribus eorum, et possidebunt eam.	3 Mert íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek és Júdának a sorsát – mondja az Úr –, és visszahozom őket arra a földre, melyet atyáiknak adtam, hogy birtokba vegyék.«
4 Et hæc verba quæ locutus est Dominus ad Israël et ad Judam :	4 Ezek azok az igék, amelyeket szólt az Úr Izraelről és Júdáról:
5 Quoniam hæc dicit Dominus : Vocem terroris audivimus : formido, et non est pax.	5 »Bizony, így szól az Úr: Rettegés hangját hallottuk, félelem van, és nincs békesség.
6 Interrogate, et videte si generat masculus : quare ergo vidi omnis viri manum super lumbum suum, quasi parturientis, et conversæ sunt universæ facies in auruginem ?	6 Kérdezzétek csak meg és lássátok: vajon szül-e a férfi? Miért látom minden férfi kezét a derekán, mint a szülő asszonyét? Miért vált sárgává minden arc?
7 Væ ! quia magna dies illa, nec est similis ejus : tempusque tribulationis est Jacob, et ex ipso salvabitur.	7 Jaj! Mert nagy az a nap, és nincs hozzá hasonló! Szorongatás ideje az Jákob számára, de meg fog szabadulni belőle.
8 Et erit in die illa, ait Dominus exercituum : conteram jugum ejus de collo tuo, et vincula ejus dirumpam, et non dominabuntur ei amplius alieni :	8 Ez történik majd azon a napon – mondja a Seregek Ura –: összetöröm igáját, mely a nyakadon van, és kötelékeidet szétszakítom. Nem vetik szolgaságba őt többé idegenek,
9 sed servient Domino Deo suo, et David regi suo, quem suscitabo eis.	9 hanem az Urat, az ő Istenüket fogják szolgálni, és Dávidot, a királyukat, akit támasztok nekik.
10 Tu ergo ne timeas, serve meus Jacob, ait Dominus, neque paveas, Israël : quia ecce ego salvabo te de terra longinqua, et semen tuum de terra captivitatis eorum : et revertetur Jacob, et quiescet, et cunctis affluet bonis, et non erit quem formidet :	10 Te azért ne félj, szolgám, Jákob – mondja az Úr –, és ne rettegj, Izrael! Mert íme, én megszabadítalak téged a távolból, és ivadékaidat fogságuk földjéről; visszatér Jákob, és nyugalmat talál, gondtalanul él, és nem rémíti senki.
11 quoniam tecum ego sum, ait Dominus, ut salvem te. Faciam enim consummationem in cunctis gentibus in quibus dispersi te : te autem non faciam in consummationem : sed castigabo te in judicio, ut non videaris tibi innoxius.	11 Mert én veled vagyok – mondja az Úr –, hogy megszabadítsalak téged. Mert véget vetek minden nemzetnek, ahová szétszórtalak téged, neked azonban nem vetek véget; csak megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak egészen büntetés nélkül.
12 Quia hæc dicit Dominus : Insanabilis fractura tua ; pessima plaga tua :	12 Mert így szól az Úr: Gyógyíthatatlan a zúzódásod, halálos a csapásod.
13 non est qui judicet judicium tuum ad alligandum : curationum utilitas non est tibi.	13 Nincs, aki ítélne peredben sebedért, gyógyulás, hegedés nincs számodra.
14 Omnes amatores tui obliti sunt tui, teque non quærent : plaga enim inimici percussi te castigatione crudeli : propter multitudinem iniquitatis tuæ dura facta sunt peccata tua.	14 Szeretőid mind elfelejtettek téged, nem törődnek veled; mert ellenséges csapással sújtottalak, kegyetlen fenyítéssel, mivel sok a bűnöd, számosak vétkeid.
15 Quid clamas super contritione tua ? insanabilis est dolor tuus : propter multitudinem iniquitatis tuæ, et propter dura peccata tua, feci hæc tibi.	15 Miért kiáltasz zúzódásod miatt, hogy gyógyíthatatlan a fájdalmad? Mivel sok a bűnöd, számosak vétkeid, azért tettem ezt veled.
16 Propterea omnes qui comedunt te devorabuntur, et universi hostes tui in captivitatem ducentur : et qui te vastant vastabuntur, cunctosque prædatores tuos dabo in prædam.	16 De a téged emésztőket mind elemésztik, és ellenségeid mind fogságba mennek. Kizsákmányolóid zsákmánnyá lesznek, és minden prédálódat prédául adom.
17 Obducam enim cicatricem tibi, et a vulneribus tuis sanabo te, dicit Dominus. Quia ejectam vocaverunt te, Sion : hæc est, quæ non habebat requirentem.	17 Mert behegesztem sebedet, és csapásaidból meggyógyítalak – mondja az Úr. – Mert eltaszítottnak neveztek téged: Sion az, akivel senki sem törődik.
18 Hæc dicit Dominus : Ecce ego convertam conversionem tabernaculorum Jacob, et tectis ejus miserebor : et ædificabitur civitas in excelso suo, et templum juxta ordinem suum fundabitur :	18 Így szól az Úr: Íme, én jóra fordítom sorsát Jákob sátrainak, és hajlékain megkönyörülök; felépül a város a romjain, és a palota a jogos helyén fog állni.
19 et egredietur de eis laus, voxque ludentium. Et multiplicabo eos, et non minuentur : et glorificabo eos, et non attenuabuntur.	19 Háladal hallatszik ki belőlük, és játszadozók hangja. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg, megbecsültekké teszem őket, és nem kisebbednek.
20 Et erunt filii ejus sicut a principio, et cœtus ejus coram me permanebit, et visitabo adversum omnes qui tribulant eum.	20 Fiai olyanok lesznek, mint hajdan, és gyülekezete színem előtt szilárdan áll; de meglátogatom minden sanyargatóját.
21 Et erit dux ejus ex eo, et princeps de medio ejus producetur : et applicabo eum, et accedet ad me. Quis enim iste est qui applicet cor suum ut appropinquet mihi ? ait Dominus :	21 Belőle támad fejedelme, uralkodója az ő bensejéből származik; közel engedem, és ő közeledik hozzám. Mert ki az, aki kockára tenné az életét, hogy közeledjék hozzám? – mondja az Úr. –
22 et eritis mihi in populum, et ego ero vobis in Deum.	22 Az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.
23 Ecce turbo Domini, furor egrediens, procella ruens : in capite impiorum conquiescet.	23 Íme, az Úr vihara, mint harag tör ki, kavargó szélvész ront az istentelenek fejére.
24 Non avertet iram indignationis Dominus, donec faciat et compleat cogitationem cordis sui : in novissimo dierum intelligetis ea.	24 Nem fordul vissza az Úr izzó haragja, míg meg nem cselekszi és valóra nem váltja szívének szándékait; a végső napokban majd megértitek ezt.«