Jeremiæ 18

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Verbum quod factum est ad Jeremiam a Domino, dicens :	1 Az ige, mely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól:
2 Surge, et descende in domum figuli, et ibi audies verba mea.	2 »Kelj fel, és menj le a fazekas házába! Ott majd tudtul adom neked igéimet.«
3 Et descendi in domum figuli, et ecce ipse faciebat opus super rotam.	3 Lementem tehát a fazekas házába, és íme, az éppen dolgozott a korongon.
4 Et dissipatum est vas quod ipse faciebat e luto manibus suis : conversusque fecit illud vas alterum, sicut placuerat in oculis ejus ut faceret.	4 Ha rosszul sikerült a fazekas kezében az edény, melyet az agyagból készített, újból készített belőle egy másik edényt, ahogy a fazekas szemében helyesnek látszott, hogy elkészítse.
5 Et factum est verbum Domini ad me, dicens :	5 Akkor így hangzott az Úr igéje hozzám:
6 Numquid sicut figulus iste, non potero vobis facere, domus Israël ? ait Dominus : ecce sicut lutum in manu figuli, sic vos in manu mea, domus Israël.	6 »Vajon nem tehetek-e úgy veletek, Izrael háza, mint ez a fazekas? – mondja az Úr. – Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, Izrael háza!
7 Repente loquar adversum gentem et adversus regnum, ut eradicem, et destruam, et disperdam illud :	7 Olykor kimondom egy nemzetről és egy királyságról, hogy kigyomlálom, kiirtom és elpusztítom.
8 si pœnitentiam egerit gens illa a malo suo quod locutus sum adversus eam, agam et ego pœnitentiam super malo quod cogitavi ut facerem ei.	8 De ha megtér gonoszságából az a nemzet, amely ellen szóltam, akkor megbánom a rosszat, melyet vele tenni szándékoztam.
9 Et subito loquar de gente et de regno, ut ædificem et plantem illud.	9 Olykor pedig kimondom egy nemzetről és egy királyságról, hogy felépítem és elültetem.
10 Si fecerit malum in oculis meis, ut non audiat vocem meam, pœnitentiam agam super bono quod locutus sum ut facerem ei.	10 De ha azt teszi, ami rossz a szememben, hogy nem hallgat szavamra, akkor megbánom a jót, melyről azt mondtam, hogy megteszem neki.
11 Nunc ergo dic viro Juda, et habitatoribus Jerusalem, dicens : Hæc dicit Dominus : Ecce ego fingo contra vos malum, et cogito contra vos cogitationem : revertatur unusquisque a via sua mala, et dirigite vias vestras et studia vestra.	11 Most tehát mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Így szól az Úr: Íme, én rosszat készítek ellenetek, és tervet szövök ellenetek! Térjetek hát meg, mindegyiktek a maga gonosz útjáról, és jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket!«
12 Qui dixerunt : Desperavimus : post cogitationes enim nostras ibimus, et unusquisque pravitatem cordis sui mali faciemus.	12 De azt mondták: »Hiábavaló! Mert a magunk gondolatai után megyünk, és mindegyikünk saját gonosz szívének megátalkodottsága szerint cselekszik.«
13 Ideo hæc dicit Dominus : Interrogate gentes : Quis audivit talia horribilia, quæ fecit nimis virgo Israël ?	13 Ezért így szól az Úr: »Kérdezzétek csak meg a nemzeteket: ki hallott ilyeneket? Nagyon rettenetes dolgot művelt Izrael szűze.
14 Numquid deficiet de petra agri nix Libani ? aut evelli possunt aquæ erumpentes frigidæ, et defluentes ?	14 Vajon eltűnik-e a mező sziklájáról a Libanon hava? Vagy kiapadnak-e a feltörő vizek, hideg vízfolyások?
15 Quia oblitus est mei populus meus, frustra libantes, et impingentes in viis suis, in semitis sæculi, ut ambularent per eas in itinere non trito,	15 Mégis elfelejtett engem az én népem, a semminek tömjéneznek; elbuktatták őket útjaikon, az ősi ösvényeken, hogy csapásokon járjanak, egyenetlen úton;
16 ut fieret terra eorum in desolationem, et in sibilum sempiternum : omnis qui præterierit per eam obstupescet, et movebit caput suum.	16 hogy borzadállyá tegyék földjüket, örökös gúny tárgyává; aki csak keresztülmegy rajta, megborzad, és a fejét csóválja.
17 Sicut ventus urens dispergam eos coram inimico : dorsum, et non faciem, ostendam eis in die perditionis eorum.	17 Mint a keleti szél, szétszórom őket az ellenség előtt; hátamat és nem arcomat mutatom nekik balsorsuk napján.«
18 Et dixerunt : Venite, et cogitemus contra Jeremiam cogitationes : non enim peribit lex a sacerdote, neque consilium a sapiente, nec sermo a propheta : venite, et percutiamus eum lingua, et non attendamus ad universos sermones ejus.	18 Ezt mondták: »Jöjjetek, szőjünk terveket Jeremiás ellen, mert nem veszhet el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától! Jöjjetek, verjük őt meg nyelvvel, és ne figyeljünk egyetlen szavára sem!«
19 Attende, Domine, ad me, et audi vocem adversariorum meorum.	19 Figyelj rám, Uram, és halld meg ellenfeleim hangját!
20 Numquid redditur pro bono malum, quia foderunt foveam animæ meæ ? Recordare quod steterim in conspectu tuo ut loquerer pro eis bonum, et averterem indignationem tuam ab eis.	20 Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért, hogy vermet ástak lelkemnek? Emlékezz rá, hogy színed előtt álltam, hogy javukra szóljak, hogy elfordítsam haragodat róluk!
21 Propterea da filios eorum in famem, et deduc eos in manus gladii : fiant uxores eorum absque liberis, et viduæ : et viri earum interficiantur morte : juvenes eorum confodiantur gladio in prælio :	21 Ezért juttasd fiaikat éhínségre, és add őket a kard hatalmába! Asszonyaik legyenek gyermektelenek és özvegyek, férfiaikat halál gyilkolja, ifjaikat kard sújtsa a harcban!
22 audiatur clamor de domibus eorum : adduces enim super eos latronem repente, quia foderunt foveam ut caperent me, et laqueos absconderunt pedibus meis.	22 Hangozzék jajkiáltás házaikból, amikor hirtelen rablócsapatot hozol rájuk! Mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és csapdákat rejtettek el lábam elé.
23 Tu autem, Domine, scis omne consilium eorum adversum me in mortem : ne propitieris iniquitati eorum, et peccatum eorum a facie tua non deleatur : fiant corruentes in conspectu tuo ; in tempore furoris tui abutere eis.	23 De te, Uram, ismered minden ellenem szőtt halálos tervüket. Ne bocsásd meg bűnüket, és vétküket ne töröld el színed elől! Legyenek bukottak színed előtt, haragod idején bánj el velük!