Isaiæ 21

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Onus deserti maris. Sicut turbines ab africo veniunt, de deserto venit, de terra horribili.	1 Kijelentés a tenger menti síkság ellen. Mint a délen átsöprő szélviharok, úgy jön a sivatagból, a félelmetes földről.
2 Visio dura nuntiata est mihi : qui incredulus est infideliter agit ; et qui depopulator est vastat. Ascende, Ælam ; obside, Mede ; omnem gemitum ejus cessare feci.	2 Fenyegető látomásban volt részem: a fosztogató fosztogat, és a pusztító pusztít. Vonulj föl, Élám! Indíts ostromot, Média! Minden érte való sóhajtozásnak véget vetettem.
3 Propterea repleti sunt lumbi mei dolore ; angustia possedit me sicut angustia parturientis ; corrui cum audirem, conturbatus sum cum viderem.	3 Ezért van tele fájdalommal ágyékom, görcsök fogtak el, mint a szülő asszony görcsei; összeroskadtam attól, amit hallottam, megrémültem attól, amit láttam.
4 Emarcuit cor meum ; tenebræ stupefecerunt me : Babylon dilecta mea posita est mihi in miraculum.	4 Reszket a szívem, rémület szállt meg, a nekem oly kedves alkonyatot rettegéssé tette.
5 Pone mensam, contemplare in specula comedentes et bibentes : surgite, principes, arripite clypeum.	5 Asztalt állítanak, szőnyeget terítenek, esznek, isznak. Keljetek fel, fejedelmek, kenjétek be a pajzsot!
6 Hæc enim dixit mihi Dominus : Vade, et pone speculatorem, et quodcumque viderit annuntiet.	6 Mert így szólt hozzám az Úr: »Menj, állíts őrszemet, és amit lát, jelentse!
7 Et vidit currum duorum equitum, ascensorem asini, et ascensorem cameli ; et contemplatus est diligenter multo intuitu.	7 Ha lát kocsit, kettős fogatot, szamáron járó, tevén ülő csapatot, figyeljen erősen, nagy figyelemmel!«
8 Et clamavit leo : Super speculam Domini ego sum, stans jugiter per diem ; et super custodiam meam ego sum, stans totis noctibus.	8 És kiáltott a figyelő: »Őrségen állok, Uram, folyvást naphosszat; és őrhelyemen állok egész éjszakákon át.
9 Ecce iste venit ascensor vir bigæ equitum ; et respondit, et dixit : Cecidit, cecidit Babylon, et omnia sculptilia deorum ejus contrita sunt in terram.	9 Íme, lovasok jönnek, és kettős fogatok!« Akkor valaki megszólalt: »Elesett, elesett Babilon, és isteneinek faragott képeit mind szétzúzták a földön!«
10 Tritura mea et filii areæ meæ, quæ audivi a Domino exercituum, Deo Israël, annuntiavi vobis.	10 Ó, szérűn agyoncsépelt fiam! Amit a Seregek Urától, Izrael Istenétől hallottam, azt hirdettem nektek.
11 Onus Duma. Ad me clamat ex Seir : Custos, quid de nocte ? custos, quid de nocte ?	11 Kijelentés Dúma ellen. Kiáltanak hozzám Szeírből: »Őr, meddig tart még az éjszaka? Őr, meddig tart még az éj?«
12 Dixit custos : Venit mane et nox ; si quæritis, quærite ; convertimini, venite.	12 Felel az őr: »Eljött a reggel, aztán az éjszaka; ha kérdezni akartok, kérdezzetek, jöjjetek ismét vissza!«
13 Onus in Arabia. In saltu ad vesperam dormietis, in semitis Dedanim.	13 Kijelentés a pusztában. Az erdőben, a pusztában töltsétek az éjszakát, Dedán karavánjai!
14 Occurrentes sitienti ferte aquam, qui habitatis terram austri ; cum panibus occurrite fugienti.	14 A szomjazó elé vigyetek vizet, Tema földjének lakói! Kenyérrel siessetek a menekülő elé!
15 A facie enim gladiorum fugerunt, a facie gladii imminentis, a facie arcus extenti, a facie gravis prælii.	15 Mert kard elől menekülnek, kivont kard elől, és kifeszített íj elől, súlyos harc elől.
16 Quoniam hæc dicit Dominus ad me : Adhuc in uno anno, quasi in anno mercenarii, et auferetur omnis gloria Cedar.	16 Mert így szólt hozzám az Úr: »Még egy olyan év, mint a bérmunkás éve, és eltűnik Kedár minden dicsősége.
17 Et reliquiæ numeri sagittariorum fortium de filiis Cedar imminuentur ; Dominus enim Deus Israël locutus est.	17 S Kedár hős fiainak kevés íja marad. Bizony, az Úr, Izrael Istene szólt.«