Isaiæ 13

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Onus Babylonis, quod vidit Isaias, filius Amos.	1 Kijelentés Babilon ellen, melyet Izajás, Ámosz fia látott.
2 Super montem caliginosum levate signum : exaltate vocem, levate manum, et ingrediantur portas duces.	2 Kopár hegyen emeljetek zászlót, kiáltsatok emelt hanggal, intsetek kezetekkel, hadd vonuljanak be a fejedelmek Babilon kapuin!
3 Ego mandavi sanctificatis meis, et vocavi fortes meos in ira mea, exsultantes in gloria mea.	3 Én adtam parancsot megszenteltjeimnek, és hívtam hőseimet haragomban, akik ujjonganak fenségemnek.
4 Vox multitudinis in montibus, quasi populorum frequentium ; vox sonitus regum, gentium congregatarum. Dominus exercituum præcepit militiæ belli,	4 Lárma hangzik a hegyeken, mint sok népé; királyságok zúgása hangzik, összegyűlt nemzeteké. A Seregek Ura szemügyre veszi a hadsereget.
5 venientibus de terra procul, a summitate cæli ; Dominus, et vasa furoris ejus, ut disperdat omnem terram.	5 Jönnek messze földről, az égnek széléről, az Úr és haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet.
6 Ululate, quia prope est dies Domini ; quasi vastitas a Domino veniet.	6 Jajgassatok, mert közel van az Úr napja, mint a pusztulás, érkezik a Mindenhatótól!
7 Propter hoc omnes manus dissolventur, et omne cor hominis contabescet,	7 Ezért minden kéz lehanyatlik, és minden emberi szív elcsügged.
8 et conteretur. Torsiones et dolores tenebunt ; quasi parturiens dolebunt : unusquisque ad proximum suum stupebit, facies combustæ vultus eorum.	8 Megrémülnek, görcs és fájdalom fogja el őket, mint szülő asszony, vajúdnak; egyik a másikra bámul: lángoló arc az ő arcuk.
9 Ecce dies Domini veniet, crudelis, et indignationis plenus, et iræ, furorisque, ad ponendam terram in solitudinem, et peccatores ejus conterendos de ea.	9 Íme, az Úr napja jön könyörtelenül, mint bosszúság és izzó harag, hogy pusztasággá tegye a földet, és vétkeseit kipusztítsa róla.
10 Quoniam stellæ cæli, et splendor earum, non expandent lumen suum ; obtenebratus est sol in ortu suo, et luna non splendebit in lumine suo.	10 Az ég csillagai és csillagképei nem ragyogtatják világosságukat; elsötétül a nap, amikor felkel, és a hold nem sugározza fényét.
11 Et visitabo super orbis mala, et contra impios iniquitatem eorum ; et quiescere faciam superbiam infidelium, et arrogantiam fortium humiliabo.	11 Megbüntetem a földkerekséget gonoszságáért, és az istenteleneket bűneikért; megszüntetem a kevélyek gőgjét, és az erőszakosok büszkeségét megalázom.
12 Pretiosior erit vir auro, et homo mundo obrizo.	12 Ritkábbá teszem a férfit a színaranynál, és az embert Ofír aranyánál.
13 Super hoc cælum turbabo ; et movebitur terra de loco suo, propter indignationem Domini exercituum, et propter diem iræ furoris ejus.	13 Ezért megrendítem az eget, és kimozdul helyéből a föld a Seregek Urának bosszúsága miatt izzó haragjának napján.
14 Et erit quasi damula fugiens, et quasi ovis, et non erit qui congreget. Unusquisque ad populum suum convertetur, et singuli ad terram suam fugient.	14 Akkor majd, mint űzött gazella és mint a nyáj, melyet senki sem gyűjt össze, mindenki a saját népe felé fordul, és mindenki a maga földjére menekül.
15 Omnis qui inventus fuerit occidetur, et omnis qui supervenerit cadet in gladio ;	15 Mindenkit leszúrnak, akit megtalálnak, és kard által esik el mindenki, akit elfognak.
16 infantes eorum allidentur in oculis eorum, diripientur domus eorum, et uxores eorum violabuntur.	16 Gyermekeiket szemük láttára zúzzák szét, kirabolják házaikat, és asszonyaikat meggyalázzák.
17 Ecce ego suscitabo super eos Medos, qui argentum non quærant, nec aurum velint ;	17 Íme, én felkeltem ellenük a médeket, akik ezüsttel nem törődnek, sem aranyat nem kívánnak;
18 sed sagittis parvulos interficient, et lactantibus uteris non miserebuntur, et super filios non parcet oculus eorum.	18 de íjaik gyermekeket terítenek le, nem irgalmaznak a méh gyümölcsének, a fiakon nem könyörül szemük.
19 Et erit Babylon illa gloriosa in regnis, inclyta superbia Chaldæorum, sicut subvertit Dominus Sodomam et Gomorrham.	19 Úgy jár majd Babilon, a királyságok dísze, a káldeaiak büszke ékessége, ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát.
20 Non habitabitur usque in finem, et non fundabitur usque ad generationem et generationem ; nec ponet ibi tentoria Arabs, nec pastores requiescent ibi.	20 Nem laknak ott többé soha, és lakatlan lesz nemzedékről nemzedékre; nem üt sátrat ott az arab, és pásztorok nem deleltetnek.
21 Sed requiescent ibi bestiæ, et replebuntur domus eorum draconibus, et habitabunt ibi struthiones, et pilosi saltabunt ibi ;	21 Pusztai vadak tanyáznak ott, a házaik megtelnek baglyokkal; struccmadarak laknak majd ott, és démonok kísértenek.
22 et respondebunt ibi ululæ in ædibus ejus, et sirenes in delubris voluptatis.	22 Hiénák üvöltenek kastélyaiban, és sakálok a kényelmes palotákban. Hamarosan elérkezik az ideje, és az ítélet napjai nem késlekednek.