Canticum Canticorum 8

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Quis mihi det te fratrem meum, sugentem ubera matris meæ, ut inveniam te foris, et deosculer te, et jam me nemo despiciat ?	1 Bár testvérem lennél, aki anyám keblén szopott! Akkor, ha az utcán rádtalálnék, megcsókolnálak, és senki sem vetne meg érte engem.
2 Apprehendam te, et ducam in domum matris meæ : ibi me docebis, et dabo tibi poculum ex vino condito, et mustum malorum granatorum meorum.	2 Magammal vinnélek, elvezetnélek anyám házába, aki nevelt engem, itatnálak fűszeres borral, gránátalmáim mustjával.
3 Læva ejus sub capite meo, et dextera illius amplexabitur me.	3 Balja a fejem alatt nyugszik, és jobbjával átölel engem.
4 (Sponsus)Adjuro vos, filiæ Jerusalem, ne suscitetis, neque evigilare faciatis dilectam, donec ipsa velit.	4 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai! Fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg csak maga nem akarja!
5 (Chorus)Quæ est ista quæ ascendit de deserto, deliciis affluens, innixa super dilectum suum ? (Sponsus)Sub arbore malo suscitavi te ; ibi corrupta est mater tua, ibi violata est genitrix tua.	5 Ki az, aki feljön a pusztából gyönyörtől aléltan, kedvesére támaszkodva? Az almafa alatt keltettelek föl: itt szült téged anyád, itt hozott a világra édesanyád.
6 (Sponsa)Pone me ut signaculum super cor tuum, ut signaculum super brachium tuum, quia fortis est ut mors dilectio, dura sicut infernus æmulatio : lampades ejus lampades ignis atque flammarum.	6 Tégy engem, mint pecsétgyűrűt a szívedre, mint pecsétnyomót a karodra, mert erős a szerelem, mint a halál, és könyörtelen a féltés, mint az alvilág, a szikrája izzó, tüzes szikra!
7 Aquæ multæ non potuerunt extinguere caritatem, nec flumina obruent illam. Si dederit homo omnem substantiam domus suæ pro dilectione, quasi nihil despiciet eam.	7 Tengernyi víz sem tudja eloltani a szerelmet, folyamok sem tudják elsodorni; ha valaki a háza egész vagyonát adja a szerelemért, vajon lenézik-e érte?
8 (Chorus Fratrum)Soror nostra parva, et ubera non habet ; quid faciemus sorori nostræ in die quando alloquenda est ?	8 Van nekünk egy kis húgunk, nincs még neki keble, mit is tegyünk kishúgunkkal, ha majd kezét kérik?
9 Si murus est, ædificemus super eum propugnacula argentea ; si ostium est, compingamus illud tabulis cedrinis.	9 Legyen fal, s építsünk ezüst ormot föléje; legyen ajtó, s borítsuk be cédruslapokkal!
10 (Sponsa)Ego murus, et ubera mea sicut turris, ex quo facta sum coram eo, quasi pacem reperiens.	10 Fal vagyok, de melleim már tornyok, ezért lettem kívánatos a szemében.
11 (Chorus Fratrum)Vinea fuit pacifico in ea quæ habet populos : tradidit eam custodibus ; vir affert pro fructu ejus mille argenteos.	11 Szőlője volt Salamonnak Baál-Hamónban, s rábízta azt a csőszökre; terméséért ezer ezüstöt bárki is megadhat.
12 (Sponsa)Vinea mea coram me est. Mille tui pacifici, et ducenti his qui custodiunt fructus ejus.	12 Az én szőlőm itt egészen az enyém; te, Salamon, az ezret csak tartsd meg magadnak, s kétszázat adj annak, akik őrzik gyümölcsét!
13 (Sponsus)Quæ habitas in hortis, amici auscultant ; fac me audire vocem tuam.	13 Ki a kertekben laksz, s barátok lesik szavadat: hadd halljam hangodat!
14 (Sponsa)Fuge, dilecte mi, et assimilare capreæ, hinnuloque cervorum super montes aromatum.	14 Fuss, kedvesem! Tégy úgy, mint a gazella, mint a szarvasborjú a balzsamos hegyeken!