Job 14

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Man born of woman is short-lived and full of trouble,	1 Az asszony szülötte, az ember, rövid ideig él és betelik sok nyomorúsággal:
2 Like a flower that springs up and fades, swift as a shadow that does not abide.	2 mint a virág, kinyílik és elhervad, eltűnik, mint az árnyék, és nincsen tartós maradása.
3 Upon such a one will you cast your eyes so as to bring him into judgment before you,	3 Mégis érdemesnek tartod, hogy rá vesd a szemedet, és perbe szállj vele?
4 Can a man be found who is clean of defilement? There is none,	4 Tisztátalan magból fogantat ki tehet tisztává? Nemde te, az Egyedülvaló!
5 however short his days. You know the number of his months; you have fixed the limit which he cannot pass.	5 Rövidek az ember napjai, és hónapjai száma tenálad van; határt szabtál neki, amelyet át nem hághat.
6 Look away from him and let him be, while, like a hireling, he completes his day.	6 Hagyd egy kevéssé magára, hadd pihenjen, míg el nem jön várva várt napja, mint a napszámosé.
7 For a tree there is hope, if it be cut down, that it will sprout again and that its tender shoots will not cease.	7 Mert van ugyan reménye a fának: ha ki is vágják, újra sarjadzik, és ágai kihajtanak;
8 Even though its root grow old in the earth, and its stump die in the dust,	8 ha meg is avul gyökere a földben, ha el is hal törzsöke a porban,
9 Yet at the first whiff of water it may flourish again and put forth branches like a young plant.	9 már a víznek szagától is kifakad, és ágat hajt, mint amikor kiültették;
10 But when a man dies, all vigor leaves him; when man expires, where then is he?	10 az ember azonban, ha meghal és levetkőztetik és elpusztul – ugyan hol van?
11 As when the waters of a lake fail, or a stream grows dry and parches,	11 Kiapadhat a víz a tengerből, elapadhat a Folyó és kiszáradhat,
12 So men lie down and rise not again. Till the heavens are no more, they shall not awake, nor be roused out of their sleep.	12 de ha az ember lefekszik, nem kel fel többé, az ég enyészetéig fel nem ébred, és fel nem kel álmából.
13 Oh, that you would hide me in the nether world and keep me sheltered till your wrath is past; would fix a time for me, and then remember me!	13 Bárcsak biztos helyen tartanál az alvilágban, és elrejtenél, amíg el nem ül haragod! Bár időt szabnál nekem, amikor majd rólam megemlékezel!
14 When a man has died, were he to live again, all the days of my drudgery I would wait, until my relief should come.	14 Ha az ember meghal, vajon életre kel-e ismét? Akkor katonasorom minden napján várnám, hogy eljöjjön leváltásom.
15 You would call, and I would answer you; you would esteem the work of your hands.	15 Te szólítanál, én meg jelentkeznék nálad, s odanyújtanád jobbodat kezed alkotásának.
16 Surely then you would count my steps, and not keep watch for sin in me.	16 Te akkor megszámlálnád lépteimet, de nem néznéd vétkeimet;
17 My misdeeds would be sealed up in a pouch, and you would cover over my guilt.	17 bűneim tarsolyban, pecsét alatt lennének, és betakarnád vétkemet.
18 But as a mountain falls at last and its rock is moved from its place,	18 De a hegy, ha beomlik, szétesik, s a szikla elszakad a helyétől;
19 As waters wear away the stones and floods wash away the soil of the land, so you destroy the hope of man.	19 a köveket a víz elkoptatja, s az ár a törmeléket lassankint elmossa; épp így teszed tönkre az ember reményét.
20 You prevail once for all against him and he passes on; with changed appearance you send him away.	20 Erőhöz engeded kissé, hogy azután elmehessen örökre; elváltoztatod arcát, és elbocsátod.
21 If his sons are honored, he is not aware of it; if they are in disgrace, he does not know about them.	21 Ha a fiait tisztesség éri, nem tud róla, és ha lenézik őket, nem veszi észre;
22 Only his own flesh pains him, and his soul grieves for him.	22 csak magában fájdítja testét – amíg él –, és lelke önmagán kesereg.«