Salmi 18

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Salmo di David. I Cielli narrano la gloria di Dio, e le opere delle mani di lui annunzia il firmamento.	1 A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából
2 Il giorno al giorno fa noia questa parola, e la notte ne da cognizione alla notte.	2 és Saul kezéből. Így szólt tehát: Szeretlek Uram, én erősségem!
3 Non havvi linguaggio, né favella, presso di cui intese non siano le loro voci.	3 Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem.
4 Il loro suono si è diffuso per tutta quanta la terra, e le loro parole sino a' confini della terra.	4 Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Ha posto nel sole il suo padiglione, e questi come uno sposo, che esce dalla stanza nuziale, Spunta fuor qual gigante a fornir sua carriera:	5 Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei,
6 Dall'una estremità del cielo si parte; E corre fino all'altra estremità di esso, e non havvi chi al calore di lui si nasconda.	6 körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei.
7 La legge del Signore immacolata, che converte le anime: la testimonianza del Signore è fedele, e ai piccoli da saggezza.	7 Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.
8 I precetti del Signore sono retti, e rallegrano i cuori: il comandamento del Signore è lucente, e gli occhi rischiara.	8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő haragra gerjedt.
9 Santo il timor del Signore, che sussiste per tutti i secoli: i giudizj del Signore son verità, giusti in se stessi.	9 Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.
10 Più desiderevoli che l'oro, e le pietre molto preziose, e dolci più del miele, e del favo di miele.	10 Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt.
11 Imperocché il tuo servo diligentemente gli osserva, e grande è la mercede dell'osservarli.	11 Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült.
12 Chi è che gli errori conosca? Mondami da' peccati, che a me sono occulti,	12 Rejtekhelyévé tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből.
13 E da' perversi uomini tienimi lontano. Se questi non prevarranno sopra di me, sarò allor senza macchia, e da delitto gravissimo sarò mondato.	13 Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs.
14 E a te accette saranno le parole della mia bocca, e la meditazione del cuor mio alla tua presenza in ogni tempo, O Signore, aiuto mio, e mio Redentore.	14 Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó parázs.
	15 Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és szétzavarta őket.
	16 Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától.
	17 Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem.
	18 Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.
	19 Megrohantak engem nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr.
	20 Kivezetett a szabad térre engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem.
	21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
	22 mert megőriztem az Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem.
	23 Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.
	24 Mert szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
	25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
	26 A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan,
	27 a választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod.
	28 Mert a megalázott népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét.
	29 Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet.
	30 Mert te ragadsz ki a kísértésből, Istenem által ugrom át a falat.
	31 Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak.
	32 Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül?
	33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat.
	34 Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem.
	35 Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít.
	36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.
	37 Tág teret nyitottál lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el.
	38 Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak.
	39 Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek.
	40 Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted.
	41 Megszalasztottad ellenségeimet, és gyűlölőimet széjjelszórtad.
	42 Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket, kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk.
	43 Szétszórtam őket, mint a szél a port, széttiportam őket, mint az utca sarát.
	44 Népem lázadásától megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,
	45 mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem. Idegen fiak hízelegtek nekem,
	46 idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek rejtekükben.
	47 Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő Istenemet!
	48 Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől,
	49 az ellenem támadók fölé juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől.
	50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek,
	51 aki bőségesen segíti királyát, aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.