Giobbe 3

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Indi Giobbe aperse là bocca, e maledì il suo giorno,	1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját
2 E parlò così:	2 és mondta:
3 Perisca il giorno, in cui io nacqui, e la notte, in cui si disse: E stato conceputo un uomo:	3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
4 Si cangi quel gionio in tenebre: non ne tenga conto lassù Iddio, e non sia rischiarato dalla luce.	4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.
5 L'oscurino le tenebre, e l'ombra di morte, lo investa la caligine, e sia rinvolto nell'amarezza.	5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!
6 Un turbine tenebroso occupi quella notte; non sia contata tra i giorni dell'anno, né faccia numero nei mesi.	6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!
7 Quella notte sia solitària, né sia degna di udire dei canti:	7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;
8 La maledicano quelli, che odiano il giorno, quei che ardiscono di svegliare il Leviathan:	8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!
9 La sua caligine oscuri le stelle, aspetti ella la luce, né mai vegga la luce, né lo spuntar dell'aurora nascente:	9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,
10 Perocché ella non chiuse le porte del ventre che mi portò, e non sottrasse agli occhi miei la vista di questi mali.	10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
11 Perché non morii nel seno stesso materno? perché non perii subito uscito dall'utero?	11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
12 Perché fui accolto sulle ginocchia? Perché alattato alle mammelle?	12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?
13 Perocché adesso dormendo starei in silenzio, e nel mio sonno avrei riposo	13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt
14 Insieme coi re, e coi grandi della terra, che alzano fabbriche in luoghi deserti,	14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,
15 Ovver coi principi ricchi di oro, e i quali empievan le case loro di argento;	15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Almen fossi stato senza sussistenza come un aborto, che si nasconde, o come quelli, che conceputi non vider la luce.	16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
17 Colà finiscono i tumulti degli empj, e colà riposano quelli che eran rifiniti di forze.	17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;
18 E quelli che erano già insieme alla catena, son senza molestie, non odono la voce del soprastante.	18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.
19 Ivi sono il piccolo, e il grande, e il servo, ma libero dal suo padrone.	19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.
20 Per qual motivo fu conceduta la luce a un infelice, e la vita a quelli, che portano l'anima afflitta?	20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?
21 I quali la morte, che non viene, aspettano, come si cerca un tesoro,	21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;
22 E son tutti giulivi quando han trovato il sepolcro:	22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?
23 A un uomo, il qual non vede sua strada, avendolo Dio circondato di tenebre?	23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
24 Sospiro prima di prender cibo, e i miei ruggiti qual piena di acque che inonda:	24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
25 Perocché quello che io temeva, mi è accaduto, e i miei sospetti si son verificati.	25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.
26 Non dissimulai io forse? non mi tacqui? non fui forse paziente? e l'ira è caduta sopra di me.	26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«