Psalms 49

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Unto the end, a psalm for the sons of Core.	1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
2 Hear these things, all ye nations: give ear, all ye inhabitants of the world.	2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:
3 All you that are earthborn, and you sons of men: both rich and poor together.	3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!
4 My mouth shall speak wisdom: and the meditation of my heart understanding.	4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.
5 I will incline my ear to a parable; I will open my proposition on the psaltery.	5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.
6 Why shall I fear in the evil day? the iniquity of my heel shall encompass me.	6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?
7 They that trust in their own strength, and glory in the multitude of their riches,	7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.
8 No brother can redeem, nor shall man redeem: he shall not give to God his ransom,	8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.
9 Nor the price of the redemption of his soul: and shall labour for ever,	9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,
10 and shall still live unto the end.	10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.
11 He shall not see destruction, when he shall see the wise dying: the senseless and the fool shall perish together: And they shall leave their riches to strangers:	11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.
12 and their sepulchres shall be their houses for ever. Their dwelling places to all generations: they have called their lands by their names.	12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.
13 And man when he was in honour did not understand; he is compared to senseless beasts, and is become like to them.	13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.
14 This way of theirs is a stumblingblock to them: and afterwards they shall delight in their mouth.	14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.
15 They are laid in hell like sheep: death shall feed upon them. And the just shall have dominion over them in the morning; and their help shall decay in hell from their glory.	15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.
16 But God will redeem my soul from the hand of hell, when he shall receive me.	16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.
17 Be not thou afraid, when a man shall be made rich, and when the glory of his house shall be increased.	17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,
18 For when he shall die he shall take nothing away; nor shall his glory descend with him.	18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.
19 For in his lifetime his soul will be blessed: and he will praise thee when thou shalt do well to him.	19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,
20 He shall go in to the generations of his fathers: and he shall never see light.	20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.
21 Man when he was in honour did not understand: he hath been compared to senseless beasts, and made like to them.	21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.