Jób könyve 29

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:	1 Job took up his theme anew and said;
2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,	2 Oh, that I were as in the months past! as in the days when God watched over me,
3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;	3 While he kept his lamp shining above my head, and by his light I walked through darkness;
4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,	4 As I was in my flourishing days, when God sheltered my tent;
5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;	5 When the Almighty was yet with me, and my children were round about me;
6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.	6 When my footsteps were bathed in milk, and the rock flowed with streams of oil;
7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,	7 When I went forth to the gate of the city and set up my seat in the square-
8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,	8 Then the young men saw me and withdrew, while the elders rose up and stood;
9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,	9 The chief men refrained from speaking and covered their mouths with their hands;
10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.	10 The voice of the princes was silenced, and their tongues stuck to the roofs of their mouths.
11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,	11 Whoever heard of me blessed me; those who saw me commended me.
12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,	12 For I rescued the poor who cried out for help, the orphans, and the unassisted;
13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,	13 The blessing of those in extremity came upon me, and the heart of the widow I made joyful.
14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.	14 I wore my honesty like a garment; justice was my robe and my turban.
15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.	15 I was eyes to the blind, and feet to the lame was I;
16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.	16 I was a father to the needy; the rights of the stranger I studied,
17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.	17 And I broke the jaws of the wicked man; from his teeth I forced the prey.
18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;	18 Then I said: "In my own nest I shall grow old; I shall multiply years like the phoenix.
19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,	19 My root is spread out to the waters; the dew rests by night on my branches.
20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.	20 My glory is fresh within me, and my bow is renewed in my hand!"
21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;	21 For me they listened and waited; they were silent for my counsel.
22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,	22 Once I spoke, they said no more, but received my pronouncement drop by drop.
23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.	23 They waited for me as for the rain; they drank in my words like the spring rains.
24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.	24 When I smiled on them they were reassured;
25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.	25 mourners took comfort from my cheerful glance. I chose out their way and presided; I took a king's place in the armed forces.